Reggel az ágy mellett ébredtem. Iszonyatosan fájt a fejem. Valószínűleg beverhettem a földbe, amikor leestem. Lassan felültem. Az ágyon még mindig aludt Nathan. Halkan sétáltam ki a szobából, hogy nehogy felébresszem. Basszus. Nathan kajak itt aludt nálam? Még mindig hihetetlen. Megcsókolt? Ha ezt elmondom Jessy-éknek, esküszöm, hogy cigánykerekezni fognak. Kimentem a fürdőbe, megmostam az arcom és a fogam, majd megfésülködtem. A konyhába vettem az irányt, hogy csináljak valami reggelit. Anyáékat nem láttam sehol. Lehet, hogy dolgozni vannak. Bár húgom sincs itthon, szóval nem tudom mi van. Lehet, hogy elmentek mamáékhoz. Na mindegy. Úgy döntöttem, hogy sütök bundás kenyeret és főzök teát. Ezeket legalább könnyű elkészíteni és nem kell vele kínlódni. Sőt recept sem kell hozzá. Felvertem a tojást, beleáztattam a kenyeret, majd mehetett a forró olajba. Már a második adagot készítettem, amikor valaki megfogta a derekam. Ijedtemben sikoltottam egy nagyot és elejtettem a villát.
-Basszus Nathan!-hajoltam le a villáért.
-Bocsi, nem akartalak megijeszteni!-húzta ki az egyik széket, majd helyet foglalt rajta.
-Semmi gond!-fújtam ki a benn tartott levegőt és sütöttem tovább a kenyeret. A tea felforrt. Beleraktam a teafüvet és megízesítettem. Szedtem ki teát két bögrébe. A kenyereket egy nagy tányérra tettem, majd mindent ráraktam az asztalra.
-Jól néz ki!-mosolygott rám Nathan.
-Köszi! Ennyit azért én is meg tudok csinálni!-kacsintottam, de mint ahogy már említettem ez csak afféle szemrángás. Kacsintani nem tudok.
Mindketten elfogyasztottuk a reggelit, majd Nathan segített összepakolni. Még tegnap írtam Bonnie-nak egy üzit, hogy hogy érzi magát, de csak most jött rá válasz.
Annyira, de annyira sajnálom. Most mondhatom azt, hogy Noah egy szemét állat, mert megcsalta Bonnie-t valami kis kurvával, de valahogy védem is, mert csak a pia miatt volt, hiszen még mindig ugyanúgy szereti. A tanulság ebből, hogy Noah-nak soha semmilyen körülmények között nem szabad innia. Nathan odajött hozzám és megölelt. Úgy éreztem, mintha azok a kibaszott pillangók már megint repdesnének a gyomromba. Hogy dögölnétek meg ti szárnyas rovarok. Elegem van belőletek. Nem akarok így érezni. Ölelésünket Jessy hívása szakította meg.
-Szia! Mondd!-szóltam bele.
-Szia! Mi van Bonnie-val?-kérdezte.
-Hát tegnap Noah megcsalta, de ti meg hova a jó büdös francba tűntetek? Meg hogy kerültetek haza?-kezdtem felemelni a hangom, hiszen nagyon aggódtam Jessy-ék miatt.
-Mi csak egy kicsit kettesben akartunk lenni! Csókolóztunk meg ilyenek!-hallottam, hogy kuncog.
-Milyenek? Lefeküdtetek?-kérdeztem.
-Jesszusom Allison! Dehogyis! Csak van egy újabb folt a nyakamon!-nevetett.
-Ja, hogy erről fúj a szél! Majd beszélünk még és akkor mindent elmesélsz, de most mennem kell, mert Nathan nem bír magával!-kuncogtam.
-Mi az, hogy Nathan nem bír magával?-akadt ki.
-Szia, Jessy!-nyomtam ki mosolyogva a telefont. Valószínűleg ma még halott leszek.
-Na hol voltak tegnap?-fogta meg a kezem Nathan.
-Kettesben! Amúgy kérdezhetek valamit?-néztem a szemébe.
-Persze, kérdezz csak!-ült le az ágyra.
-Ez csak egy játék neked ugye?-kérdeztem.
-Nem értelek! Tök jól elvagyunk és ennyi! Miért? Mit gondoltál?-fogta meg a kezem.
-Mondjuk, hogy nem csak játszol! Mi a francért csókoltál meg?-ordítottam.
-Allison! Köztünk nem lehet semmi! Ez kurvára nem működne!-állt fel. Meg akart ölelni, de kitértem az ölelés alól.
-Hagyj békén! Hozzám ne próbálj érni!-folyt le egy könnycsepp az arcomon.-Azt hittem, hogy számítok neked valamit, de úgy tűnik egy nagyot tévedtem!
-Allison! Ne csináld már ezt! Mi bajod van?-akadt ki.
-Az, hogy kurvára nem utállak, ahogy azt mondani szoktuk. Szeretlek téged, de ennek úgy tűnik, hogy semmi jelentősége sincs!-sírtam.
-Allison!-jött közelebb.
-Csak menj el!-csúsztam le a fal mellé.-Csak menj és ne gyere vissza!-suttogtam.
Szó nélkül fogta a kabátját és kisétált a szobámból. A kurva életbe. Miért történik mindig ez? Az a hülye naiv énem.
Már vagy egy fél órája emésztettem magam, amikor jött egy üzenet Bonnie-tól, hogy találkozzunk a kávézóban. Gyorsan elkészültem, majd siettem a kávézóba. Bonnie-t kocsival hozták. Gyorsan megöleltük egymást, asztalhoz ültünk és rendeltünk két kávét.
-Mi a baj?-kérdezte aggódva Bonnie.
-Nathan!-suttogtam.
-Sajnálom! Mi történt?-kérdezte.
-Sosem szeretett! Csak játszott.-feleltem.
-Allison, ha bármi segítség kell, akkor szólj! Itt leszünk!-mosolygott rám.
-Tudom, köszönöm!
Jessy épp ekkor írt, hogy iskola közösségi szolgálati munkára kell mennünk, szóval siessek haza. Gyorsan elköszöntem Bonnie-tól, akit az anyukája várt, és siettem haza. Otthon rendbe szedtem magam, mert nem akartam egy érzelmi roncsnak tűnni. Nathan-től kaptam egy üzit.
Visszaírtam neki, majd felkaptam a táskám és siettem a buszhoz. 1 óra alatt a városba is értem és találkoztam Jessy-vel.
-Szia!-ölelt meg.-Tudok mindenről és ajánlom neki, hogy holnap meg ne próbáljon iskolába jönni, mert ki fogom verni az összes fogát!
-De imádlak!-adtam puszit az arcára.
-Én is téged és ez a minimum, amivel megajándékozhatom!-mosolygott.
-Azt hiszem, hogy nekem is kéne ajándékot adnom!-mosolyogtam én is.
-Valószínűleg!
A megbeszélt helyszínre igyekeztünk, ahol egy brutális kinézetű csávó fogadott.
-Jézusom ez honnan menekült?-suttogtam Jessy-nek.
-Valószínűleg az elmegyógyintézetből!-nevetett.
Szörnyű volt a pasi látványa. 30-as éveiben járt, de agyilag 1 év körüli volt. A haja fel volt nyírva, de hátul egy csomó hosszan volt hagyva. Szerintem abban már a tetvek is elszaporodtak. Na jó, ez gonosz volt tőlem, de ha az igazat mondom. Brutális volt. Hányinger. Na mindegy. Kiosztotta a feladatunkat. Ruhatárosok voltunk, ami annyiból állt, hogy elvettük az emberek kabátját, felakasztottuk a fogasra és a fogas számát a kezükbe adtuk. Kemény 3 órát rohadtunk ott. Eközben hülyültünk, zenét hallgattunk és unatkoztunk. A munka után Tom jött hozzánk, hogy elüssük az időt.
-Sziasztok! Helyzet?-köszönt, amikor ideért.
-Minden oké!-feleltem.
-Hát nem tűnsz túl boldognak!-fürkészte az arcomat.
-Hagyjuk, majd Jessy elmondja, ha szeretné!-válaszoltam.
Jessy egy csókot adott Tom-nak, majd megfogta a kezét és elindultunk a boltba, hogy vegyünk valami kaját, mert már nagyon éhesek voltunk. Jessy puffasztott rizst, én pedig pirított kenyérkarikát vettem. Az annyira finom. Miután ezt megtettük, sétálgatni mentünk és beszélgettünk.
-Mi történt tegnap este?-érdeklődött Tom.
-Hát Bonnie-t megcsalta Noah! Ezért pedig gyorsan hazamentünk. Aztán ott aludt nálam Nathan, csókolóztunk és reggel elveszítettem. Gyűlölöm. Miért mindig én,-hadartam el Tom-nak azt is, amiről kurvára nem akart tudni.
-Hé, lassíts! Hogy mit csinált Nathan és Noah?-akadt ki.
-Na, kicsim! A helyzet, hogy a két tuskó megcsalta a lányokat! Szóval most be kéne verni jól a képüket, hogy megtanulják, hogy a barátnőimmel nem szórakoznak.-kezdett ideges lenni Jessy.
-Jessy, nyugi!-csitítottam le.-Aranyos vagy, de nem kell szétverni őket, majd úgyis észre veszik magukat!-mosolyogtam.
-Ahogy szeretnéd!-vonta meg a vállát.
-A nyakatok már megint...-röhögtem.
-Tetszik?-mosolygott rám Tom.
-Aham, mutasd csak meg!-sétáltam közelebb. Jessy meg is mutatta a nyakát, ám Tom titokzatos volt és nem láttam semmit.
-Azta, de durva! Nem fáj?-akadtam ki.
-Dehogyis! Akkor nem éreztem semmit, de lehet, hogy a pia miatt volt!-röhögött.
-Mennyit ittál?-érdeklődtem és reméltem, hogy olyan választ kapok, ami nekem is megfelel.
-Csak egy picit!-mutatta azt a picit az ujjával.
-Hát remélem, hogy az a pici, tényleg pici volt!-mosolyogtam rá.
-Igen, tényleg pici volt!-ölelt meg.
Miután végig beszélgettük az egész utat, Jessy-ék el kísértek a buszomhoz, hogy időben haza tudjak jutni. Felszálltam, majd végigültem azt a hosszú utat, majd siettem haza. Otthon vacsoráztam, letusoltam és bebújtam az ágyba. Felnéztem még facebook-ra, ahol 5 üzenet fogadott.
Jessy: Tom annyira édes,
Bonnie: Még mindig annyira szeretem Noah-t.
Noah: Segíts! Meg kell bocsájtania Bonnie-nak.
Ryan: Reggel találkozunk ugye?
Nathan:
Elegem van belőle. Miért kell ennyire megnehezítenie? Annyira szeretem még mindig. El kell felejtenem. Csak próbáld és sikerülni fog. Ezt kell magamnak mondogatni és talán sikerül. Próbálkozzunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése