20. rész Fejezet záró :)

Adrian szemszöge

Mindjárt itt a karácsony. A karácsonyi előkészületeket megkezdtük a kis csapattal. Haverom és barátnője nemsoká itt lesznek.
-Csá haver!-lépett be az ajtón Conrad.
-Csá! Miben kell segíteni?-sétált át a bedobozolt karácsonyi díszekhez.
-Hát mindenben! Barátnőd?-kérdeztem, de akkor megláttam belépni az ajtón.
Fekete csőnadrágot viselt, félvállas babarózsaszín toppal és egy farmer tornacipőt. A kabátját a kezében tartva közeledett felénk.
-Szia Adrian!-adott két puszit.
-Szia Suzie! Jó, hogy látlak! Régen találkoztunk már!-mosolyogtam rá.
-Kicsim, segítesz nekem?-lépett hozzánk közelebb Conrad.
-Persze csak lerakom a kabátom!-adott neki egy puszit, majd a fogashoz sétált és lepakolta a cuccát.
-Anyád, az a segg neki!-kacsintottam Conrad-re, aki vette az adást és futva rácsapott egyet.
A hülyéskedést félre téve nekiláttunk, hogy karácsonyi térré alakítsuk át a házunkat. Peter, Jessy, Bonnie, Aiden, Lydia, Christopher, Adam, Kevin, Noah és Adrienn is eljöttek segíteni, hogy mindent tökéletesen elkészítsünk.
-Ezt a nagy ezüst füzért hova rakjuk?-hozta oda a boát Peter.
-Hát szerintem azt a lépcsősor korlátján kellene végig tekerni!-sétált oda Bonnie és a lányokkal megcsinálták a díszítésnek ezt a részét.
Volt itthon pár kis karácsonyi csizma, amit a kandallóra aggattunk fel. Aztán jöttek azok a kis cukorbotok, amik persze most nem cukorból voltak. Felállítottunk minden sarokba egyet. Anyukámék régen vettem egy műanyag hóembert, amit én az elmúlt pár nap folyamán szépen felkutattam és feltettük az egyik asztalra.
-Jézuson, Adrian! Ez a hóember vagy 1000 éves! Biztos, hogy ki akarod állítani?-fintorgott Kevin.
-Tudod Kevin, ahelyett, hogy pofáznál, fogj meg egy rongyot és töröld tisztára a hóembert!-vágta nyakon Jessy. Bár az ütés nem volt nagy, Kevin vette az adást és egy nedves ruhával törölgette a hóembert.
-Kösz, Jessy!-mosolyogtam rá és a kezébe nyomtam az arany füzéreket, amiket úgy terveztünk, hogy a függönytartókra fogunk felaggatni.
-Mit kellene még csinálni haver? Adhatnád a díszeket!-jött oda hozzám Conrad.
A kezébe nyomtam egy nagy láda ezüst gömböt, amivel egy jó darabig elszórakozhat.
Vittem Noah-éknak egy láda piros gömböt.
Jessy-éknek egy láda arany gömböt.
Én pedig szórakozhattam a kis csillagocskák és fenyőfák felaggatásával minden egyes függönyre. Ilyenkor átkozom, hogy óriási házunk van.
-Adrian! A rohadt életbe! Told ide azt a nagy seggedet, de gyorsan!-kiabált át a konyhából Adam.
-Neked meg mi a franc bajod van?-kérdeztem, de amint megláttam az óriási fenyőfát, amit az odakinn ácsorgó Christopher-el szereztek be, tátva maradt a szám.
-Ez most komoly?-néztem idegesen Adam-ra.
-Nagyot kértél és így elhoztuk a legnagyobbat!
-Nektek teljesen elment az eszetek? Ezt mégis, hogy fogjuk bevonszolni a nappaliba?-akadtam ki.
Bonnie és Jessy beszaladtak a konyhába a nagy kiabálásra.
-Te jó ég!-kiáltott fel Jessy.
-Nektek elment a józan eszetek Adam?-sétált közelebb a fához Bonnie.
Végre nem csak én érzem úgy, hogy ez egy cseppet túlzás. Nagyot kértem tényleg, de nem akkorát, hogy be se férjen a házba.
-Tudod mit? Oldjátok meg! Rengeteg dolgunk van még!-azzal sarkon fordultam és kimentem a konyhából.
Az ajándékokkal szerencsére nem kellett szórakoznom, így már csak a ház feldíszítése maradt. Hosszú napunk lesz az biztos.

Jessy szemszöge

Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi baj lesz egy karácsonyi díszítéssel. Egész nap baszakodhatunk, hogy az egész házat tökéletesen fel tudjuk díszíteni.
-Na gyerekek, azt hiszem, hogy először a karácsonyfát vonszoljuk be a nappaliba!-javasoltam.
-Egyet értek!-kiabált be odakintről Christopher.
Mind a négyen megfogtuk a fát és húzni kezdtük. Szerencsére sikerült bevinni a konyhába teljes egészében.
-Na hogyan tovább?-kérdezte Adam.
-Peter! Segíts kérlek!-kiabált át Bonnie a másik szobába. Peter pillanatok alatt már itt is állt mellettünk.
-Vonszoljuk be ezt a rohadt fenyőfát és csináljunk egy igazi karácsonyfát!
Úgy tettünk, ahogy Peter javasolta.
Negyed óra elteltével a fa már a nappali közepén állt.
-Jézusom Adrian! Többet tuti ne kérj nagy fát!-dőlt ki Adam.
-Még te..-kezdett bele Adrian, de Bonnie befogta a száját.
-Ha veszekszünk, akkor sosem leszünk kész Nathan-ék repülőjének a leszállására. Azt akarjátok, hogy felejthető karácsonyuk legyen?-kérdeztem.
-Dehogyis!
-Akkor meg? Kezdjük el díszíteni a fát.
Úgy tett mindenki, ahogy utasítottam őket.
Több, mint egy óra elteltével végeztünk a ház belsejével és a karácsony fával.

Meseszép lett minden.
Mindenkinek vásárolt ajándékomat a fa alá helyeztem, ahogy mindenki más is.


Bonnie szemszöge

Miután a házat feldíszítettük belülről, nagyobb feladat következett. A ház külseje még tök üres volt.
Izzókat gondoltunk felaggatni csak ez nehéz feladatnak bizonyult. Adrian kis híján lezúgott a létráról. Peter-ék úgy kapták el.
Röhögtünk abban a pillanatban, hiszen nem történt semmi baj, de azért meg is ijedtünk.
Miután a ház díszítésével elkészültünk, bementünk és csináltunk kaját. Sok sütit, forrócsokit, édességeket.
Mindent, amihez értettünk. Feltettük még eközben a nappali tetején lévő csillárra a fagyöngyöt. Adam odasétált hozzám és hátulról átölelt.
-Gyönyörű lett!-suttogtam.
-Pont, mint te!-puszilta meg az arcom.
Elpirultam, de élveztem, hogy ott van mellettem.
-Senki sem gondolta tavaly ilyenkor, hogy most itt fogunk tartani!-mosolygott Adrian.
-Minden esetre én élvezem ezt a kis társaságot!-karolt át Adam.
Mindenki éljenzésbe kezdett. Talán egy tökéletes karácsonyunk lesz?

Allison szemszöge

Összepakoltuk Nathan-al a cuccainkat és rohantunk elérni a gépünket. Nem akartunk rögtön az érkezésénél elkésni.
-Nem izgulsz?-néztem Nathan szemébe, mikor a becsekkolásnál várakoztunk.
-Talán egy picit, de csak azért, mert újra láthatom a barátaimat és végre bejelenthetem, hogy hivatalosan is a barátnőm vagy!-adott egy gyors csókot.
-Szerinted, hogy fogják fogadni?-aggodalmaskodtam.
-Allison figyelj rám! Az összes barátunk szeret téged! Az összes! Engem lenne okuk megutálni. Biztos vagyok benne, hogy imádni fogják a hírt. Apropó, megvetted az ajándékokat már?-kérdezte.
-Persze. Amikor körbe vezettél, akkor mindenkinek vettem egy kis apróságot.
-Huncut vagy!-mosolygott és előre engedett, amikor beszálltunk a gépbe.
Helyet foglaltunk, majd én hátra dőltem és a karfát szorongattam.
-Kicsim, mi a baj?-nézett rám idegesen Nathan.
-Hát a helyzet az, hogy eléggé tériszonyom van.-ezen a kijelentésemen elnevette magát.-Basszus, mi olyan vicces?-akadtam ki, de nem haragudtam rá.
-Imádlak picim!-csókolt meg és hirtelen el is felejtettem, hogy rohadt magasan vagyunk.
-Én is imádlak!-motyogtam két levegővétel között.
Két óra hossza múlva végre leszálltunk. Conrad és Suzie a reptéren vártak minket.
Suzie rohanva a nyakamba ugrott, adott egy puszit, majd Nathan-t is megpuszilgatta.
-Szia Conrad!-öleltem meg.
Már nagyon régen láttam, de már így is egy fejjel magasabb volt nálam.
-Szia! Örülök, hogy látlak!-mosolygott.
Elfordult tőlem, majd Nathan-ra nézett.
-Te egy orbitálisan nagy seggfej vagy, ugye tudod?-ölelte meg Conrad életem értelmét.
-Tudom, de te sem vagy különb!-nevettek.
Beszálltunk a kocsiba, majd azt hiszem, Adrian-ék házához hajtottunk.
Mikor odaértünk a szánk tátva maradt.
-Ez..ez elképesztő!-szálltam ki a kocsiból és észrevettem a küszöbön álló barátainkat.
Könnyek szöktek a szemembe és a szám elé kaptam a kezem. Nathan átkarolta a derekam és magához húzott. Megpuszilta a fejem, majd közelebb kezdett húzni az ajtóban álló srácokhoz.
-Sziasztok!-rohant oda hozzám Jessy és Bonnie, majd agyon ölelgettek, Aztán Nathan-t is megölelgették. Ezután következtek a többiek. Mindenkit végigöleltünk, kivéve Adrian-t. Ő volt az utolsó.
-Nathan, én őszintén sajnálom! Tudod..-kezdett bele Adrian.
-Kussolj már te tökfej! Hiányoztál!-ölelte meg Nathan Adrian-t.
-Nem haragszol?-kérdezte.
-Miért haragudnék? Azért, mert a barátnőmmel hetyegtél, amikor én magára hagytam? Ugyan már!-mosolygott Nathan, majd odasétált hozzám és megcsókolt. Először döbbent csend, majd hangos taps csapta meg a fülem.
-Végre! Gratulálunk!-kiabáltak.
-Bemehetnénk? Mindjárt szétfagyok!-néztem rájuk.
Adrian kapcsolt, majd kinyitotta az ajtót, ahol beléphettünk a csodaszép nappaliba.
Ahogy a srácok feldíszítették, az valami varázslatos volt. A nappali csak úgy csillogott a rengeteg dísztől.
-Srácok, ez valami csodás!-akadt el a szavam.
-Köszönjük, de most ideje lenne átöltöznötök az esti bulira, mint mindenki másnak. Lányok az emeleti szobába, fiúk a földszintibe öltöznek. Értve vagyok?-adta ki az utasításokat Jessy.
A csajok segítettek felcipelni a bőröndömet az emeletre, majd keresgélni kezdtek a ruháim között.
-Állj!-kiabáltam rájuk.-Ne nyúljatok a bőröndbe! Inkább kihajigálom az összes ruhát belőle!-mosolyogtam rájuk.
-A kis huncut ebbe rejtette az ajándékainkat!-ölelt meg Bonnie.
-Honnan szeded, hogy kaptok ajándékot?-kacsintottam. (vagyis rángott a szemem).
A csajok nevettek kijelentésemen, majd az immár kidobált ruháim között kutattak.
-Megvan! Ezt kell felvenned!-tartott a kezében egy fekete csillogó ruhát Jessy.
-Ezt te sem gondolod komolyan!-kerekedett ki a szemem.
-Dehogyisnem! Indulás! Vedd fel!-mutatott a fürdőre Jessy.
-Oké!-vettem ki a kezéből a ruhát.
Besétáltam a fürdőbe, gyorsan magamra rángattam és belenéztem a tükörbe.
A ruha alig ért a fenekem aljáig. Az egész combom ki volt belőle. Kizárt, hogy ezt felvegyem.
Kiléptem a fürdőből, de meg is bántam. Az összes barátom ott állt és azt várta, hogy megmutassam, hogy áll rajtam a ruha. Leblokkoltam álltam előttük. Nathan odasétált hozzám és megpuszilta az arcom.
-Ezt kell felvenned!-suttogta a fülembe azon a rekedtes, szexi hangján.
Nagyot nyeltem és lassan kihúztam magam.
-O..oké!-dadogtam.
Ahelyett, hogy elment volna öltözni, ahogy a többiek tették, megfogta a derekam, közel rántott magához és megcsókolt.
-Rendben srácok, elég volt!-rángatta el tőlem Jessy Nathan-t, majd mosolyogva becsukta mögötte az ajtót.
A csajok is felkapták a szexi rucijaikat, majd lesétáltunk a nappaliba, ahol már szólt a zene.

Nathan szemszöge

-Srácok! Azt hiszem, hogy odaadhatnánk egymásnak az ajándékainkat!-kiabáltam túl a zenét.
Adrian kihúzta a hangfalat és csendre intett mindenkit.
-Oké, akkor mindenki hozza ide az ajándékát!-mosolyogtam.
Mivel én kezdtem, ezért gyorsan leültettem mindenkit az asztalhoz.
Az első, akinek adtam az ajándékot, az Allison volt. Egy gyönyörű nyakláncot vettem neki. Ez két személyes nyaklánc. Azé, aki adja és akinek adja. Szóval ez összeköt minket.
-Imádlak!-csókolt meg.
-Én jobban!-csókoltam vissza.
A következő ajándékot Bonnie és Jessy kapta. Nekik igyekeztem valami olyat venni, ami a személyiségüket tükrözi. Bonnie-nak egy ilyen vicces unikornis palackot vettem. Nevetve puszit adott az arcomra. Jessy-nek pedig vettem egy könyvet. A Vámpírakadémia összes részét. Mondanom sem kell, hogy abban a percben a csillagokat is lehozta volna nekem az égről. Aztán következett Adrian. Neki egy új air max-et vettem. A srácoknak pedig ilyen barátságszimbólumot. Focilabda volt a kis kulcstartó szerűségen, ami este világított. Ezennel az ajándékozás rám eső részét be is fejeztem.

Bonnie szemszöge

Igazából azt sem tudtam, hogy mit is vehetnék a srácoknak. Jessy-nek egy óriása plüssmacit vettem, aminek ha megnyomtuk a hasát akkor elkezdett énekelni.
-Atya úr isten! Akkor nekem ezt kell majd hallgatnom egész este?-akadt ki Christopher.
-Jessy-t kell hallgatnod, ha megkeféled!-röhögött Adrian.
-Igaz tesó! De akkor ez a nagy maci eltakarodik az ágyból az tuti, mert nem akarok az éneklése dallamára mozogni!-erre mindenki hangos nevetésben tört ki.
-Kapd be!-nyújtotta ki Jessy a nyelvét.
-Esetleg majd te!-mosolygott rá Christopher és megcsókolta.
A következő ajándékot Allison kapta. Neki egy óvszer csomagot vettem.
Mikor kibontotta az ajándékom elpirult és elröhögte magát.
-Azta Bonnie! Köszönöm!-nevetett.
Tiszta piros volt az arca. Tudtam, hogy a srácok ezt nem fogják szó nélkül hagyni, ami miatt még jobban zavarba fog jönni.
-Kicsim! Ez most komoly?-vette ki a kezéből Nathan.-Ízesített, síkosított, jól csúszik!-olvasta fel a hátulján lévő szöveget.
-Nathan kérlek!-pirult Allison még jobban.
-Ezt ugye tudod, hogy használni is szeretném?-húzta közelebb magához.
-Még szép, hogy tudja! Ma van karácsony napja. El is várjuk, hogy dugjatok!-röhögött Adam.
-A kurva szádat!-csapta fejbe nevetve Allison.
-Nathan, azért szerintem a te ajándékodat is meg kellene várnunk!-mosolygott Jessy.
Odaadtam Nathan-nak a kis becsomagolt ajándékot.
-Nyisd már ki!-sürgette Conrad, de csak annyi időre nézett fel barátnője szájából, hogy megnézze mit tartalmaz a csomag.
-Szexlecke kezdőknek?-olvasta fel a címét Nathan.-Ez egy videósorozat baszd meg!-röhögte el magát.
-Bonnie!-akadt ki Allison.
-Azta csajszi! Nagyon jó vagy, de Nathan már nem kezdő!-veregette meg a vállamat Peter.
-Akkor mégis mi? Ezer százalék, hogy még nem volt csajjal!-álltam a sarat.
-Tévedsz! Volt már lánnyal, de csak egyszer!-helyesbített Adrian is.
-Lezárhatnánk a témát és tovább léphetnénk?-szólt közbe Jessy.
-Persze!
Adam-nak egy playboy-os parfümöt vettem, amit annyira szeretek rajta.
Adrian pedig egy focis pólót kapott.

Jessy szemszöge

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mit is adjak Allison-nak. Aztán a választásom végül is egy naplóra esett. Tudom, hogy imád írni és ezért szeretném, ha írna.
-Imádlak!-ölelt meg.
-Én is téged!
A következő Bonnie volt, akinek egy szőrös pulcsit vettem.
Nathan-nak egy új világító LED-es lámpát a quad-jába.
Adrian egy focis kulcstartót kapott.
Christopher-nek csináltattam egy szex kupont, amit egyszer beválthat a rajta szereplő pontokkal.
Suzie-nak pedig vettem egy fekete, passzos toppot, mert tudom, hogy szereti és Conrad beindul tőle.
-Amúgy tudjátok, hogy nem vagytok normálisak?-kérdezte Peter.
-Miért?-kérdésre kérdéssel.
-Mert tiszta szexuális beállítottságú barátaim vannak!-röhögött.
-Mintha te nem lennél az!-ugrott rá Adrian.
-Kikérem magamnak Adrian, hogy nem vagyok szexuálisan túlfűtött!-kacsintott.
-Persze! Tagadd csak!-szólaltam meg én is.

Adrian szemszöge

-Skacok nem bulizhatnánk végre?-kapcsoltam be a zenét.
Indítsd el!
-Bulizzunk!-ordított mindenki.
Látszólag mindenki jól érezte magát.
Conrad és Suzie az asztalon nyalták egymást. Esküszöm azt hittem, hogy le fogják nyelni egymást.
-Conrad azért csak óvatosan!-csaptam vállon, amikor elsétáltam mellettük.
-Seggfej!-kiáltott utánam.
Nem foglalkozva beszólásával inkább a nappaliba vettem az irányt.
Jessy és Christopher a kanapén smároltak. Hát komolyan mondom mindenkire ilyenkor jön rá.
Beszélgetni akartam valakivel, így Nathan-ékhez vettem az irányt. Párszor ők is megcsókolták egymást, de nem nyálaskodtak folyton.
-Halihó!-mentek oda hozzájuk.
-Szia!-köszöntek.
-Meséljetek!-dőltem neki a falnak.
-Miről? Nem történt semmi érdekes!-nézett Allison-ra Nathan.
-Elmegyek inni valamit! Majd jövök!-csókolta meg Nathan-t és elment.
-Mi van veletek? Volt már valami?-érdeklődtem.
-Dehogyis! Semmi nem volt. Vagyis nem fektettem le meg semmi. Csók meg együtt alvás az volt, de azon kívül nem volt más.-válaszolt.
-Ó, értem!
Az este igen hamar eltelt. Úgy gondoltuk, hogy éjfél, két óra után már nem bírjuk tovább és kidőltünk. Én még egy darabig néztem ki a fejemből, hogy milyen is volt ez a nap. Láthattam végre a legjobb barátomat, de mindezt valahogy nem így képzeltem el. Többet akartam.
Egy rohadt jó szilveszteri bulit! Egy olyan szilveszteri bulit, amin halál részegen fogok megbaszni valakit. Csak a rossz fiús megjelenésem miatt. De, hogy kurva jó bulit csapok az biztos!!!:)

Elnézést kérek, hogy ilyen soká hoztam a részt. Irtó sok dolgom volt. Itt volt a karácsony, a névnapom és a családdal voltam. Utólag is nagyon boldog karácsonyt mindenkinek! Remélem jól telt a karácsonyotok! Remélem tetszett a részt! Puszi: Viki ♥

19. rész

Nathan szemszöge

Reggel jóval hamarabb felébredtem, mint Allison. Lezuhanyoztam, majd törölközővel a derekamon besétáltam a szobába. Allison hason fekve aludt. Odasétáltam a szekrényemhez, elővettem egy boxer-t, egy szürke pólót és egy szűk fekete nadrágot. Hallottam, hogy megreccsent az ágyam és mire odanéztem, Allison már nem feküdt benne. Körülnéztem a szobába, de nem találtam sehol. Biztosan mosdóban van. Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat és elindultam a konyhába. Út közben a nappaliban meghallottam Allison telefon beszélgetését Jessy-vel. Kihangosította a telefont, mert közbe vasalta a haját.
-Na és mi a helyzet?-hallottam meg Jessy izgatott hangját.
-El sem tudod képzelni, hogy milyen jó újra vele. Eddig úgy gondoltam, hogy sikerült túllépnem rajta, de rájöttem, hogy ez rohadtul nem sikerült.
-Miért?
-Mert szerelmes vagyok belé! Reménytelenül és menthetetlenül beleszerettem.-suttogta.
-Komolyan?-kiáltotta Jessy.
-Basszus, halkabban, mert meg fogja hallani!-csitította Allison Jessy-t, mire odasétáltam a háta mögé és kezemmel átkaroltam a derekát. Ennek hatására sikoltott egy nagyot és elejtette a hajvasalót.
-A rohadt életbe is Nathan!-hajolt le a vasalóért.
-Bocsánat!-ültem le nevetve a kanapéra.
-Jessy, bocsáss meg, de most le kell tennem! Majd beszélünk! Légy jó! Szia!-köszönt el és kinyomta a telefont.
Rám nézett, azzal a tipikus, most halott vagy nézésével, amit azóta nem láttam, amióta ott hagytam.
-Ilyenkor olyan aranyos vagy, de ne nézz így rám!-húztam az ölembe. A combom két oldalán térdelt, de nem ült az ölembe.
-Na ne csináld már!-rántottam magamhoz.
-Szívrohamot is kaphattam volna!-kiabált.
-Dehogyis! Ülj már le!-suttogtam a fülébe. Engedelmeskedett kérésemnek és beleült az ölembe.
-Mit akarsz?-nézett rám türelmetlenül.
Válaszképp a számra mutattam, mire elnevette magát és megcsókolt.

Türelmetlenül csókoltam. Úgy éreztem, hogy ha nem csókolom eléggé, eltűnik. 

-Ennyire hiányoztam?-szakadt el a számtól.

-Ha tudnád, hogy mennyire!-adtam neki még egy csókot, majd segítettem neki lemászni az ölemből és siettem reggelit csinálni.

Ő a szobába vette az irányt, amíg én elkészítettem a müzlit. 

10 perc múlva kisétált a szobából egy cuki kötött pulcsiban és egy szűk farmerban. 

-Ne nézz így rám, a csajok pakoltak!-mutatott magára.

-Jól tették!-kacsintottam. 

Odasétált, leült mellém az asztalhoz és megreggeliztünk. Mára egy városnéző túrát terveztem neki, amire melegen öltöztünk fel, mert tegnap este az eső helyét felváltotta a hó és elég sok esett. Szóval nagyon hideg van odakinn. Felvettem a téli kabátom, majd a sapimat. Allison is felöltözött, majd kézen fogtam és elindultunk. 

Utunk első része a Notre Dame-hoz vezetett és mivel már egy jó hónapja itt lakom, megtanultam a nevezetességeket.

-Úristen, de szép!-kapta a szája elé a kezét Allison.

-Ez a Notre Dame. Ez egy székesegyház. Ide jöhetünk megtervezni az esküvőnket!-mosolyogtam rá.

-Hülye!-nevetett.-Nem gondolod, hogy ez egy picit korai?

-Nem is azt mondtam, hogy most rögtön..-nevettem fel. 

Következő megállónk a Versailles-i kastély volt. Itt körülbelül egy fél órát töltöttünk, mert annyira el volt ragadtatva Allison, hogy nem akart tovább menni. Ezt követően a Louvre-t néztük meg, ami Párizs legnagyobb múzeuma és turisztikai attrakciója. Elvittem ezek után a Madame Tousands Múzeumba és a Trafalgar térre is. Kis kitérővel elmentünk megnézni a diadalívet, mire besötétedett.

-Végeztünk? Nagyon élveztem hidd el, de már elfáradtam..-nyafogott, de óriási piros pont jár neki azért, mert nem vágta földhöz magát.

-Még most terveztem a legjobbat!-kacsintottam, majd húzni kezdtem magam után. 

Jessy szemszöge

Reggel miután felkeltem, rögtön felhívtam Allison-t, aki már az első csöngés után fel is vette a telefont. Érdeklődtem, hogy mik történtek és végre bevallotta, hogy még mindig szereti Nathan-t. Nem sokáig tudtam beszélni vele, mert Nathan szokás szerint belerontott a beszélgetésünkbe, de nem hibáztathatom, mert ez az ő két hetük. 

Miután letettük a telefont, Bonnie írt, hogy találkozzunk a közeli kávézóban és kávézzunk. Fél óra alatt elkészültem, taxit hívtam és elindultam. A London Eye melletti kávéházban találkoztunk. Bementünk. Leülhettünk volna odakinn is, de mivel tél van és esik a hó, ezért a benti meleget választottuk. Leültünk az egyik közeli asztalhoz. A pincér srác odajött hozzánk és felvette a rendelésünket. 

-Sziasztok! Mit kértek?-kérdezte és tekintetét le sem vette rólam. Valahonnan annyira ismerős volt a srác, de nem tudtam volna megmondani, hogy ki ő. 

-Én egy latte-t kérek!-feleltem és villantottam rá egy 1000 wattos mosolyt, majd kicsit lentebb húztam a felsőmet. 

-Nekem csak egy kapucsínót hozz!-rá sem nézett Bonnie a srácra. 

-Rendben, máris hozom!-kacsintott, majd sietősen eltűnt a pult mögött. 

-Mi a bajod?-suttogtam és áthajoltam az asztalon, hogy láthassam Bonnie arcát. 

-Adam! Szeretem asszem!-hajtotta e a fejét.-De ő sosem fog úgy nézni rám..

A srác megjött a rendelésünkre és letette az asztalra, majd elsétált. 

-Figyelj, beszélj vele és akkor majd kiderül, hogy akar-e valamit!-javasoltam, de megrázta a fejét.

-Minek? Azért, hogy az legyen, ami Noah-val volt?-akadt ki.

-Nem mindenki Noah!-ráztam meg a fejem. 

-Tudom!-ismerte be.

Nehéz eset Bonnie. Nehéz, mert sosem akarja elhinni, hogy mi csak jót akarunk neki. 

2 órát ültünk beszélgetve, amikor megcsörrent a telefonom és sietősen elköszöntem, hiszen Christopher találkozni akart velem. 

Gyorsan hazaszaladtam, megigazítottam magam és felkészültem a találkozásra. 10-15 perc múlva csengettek. Szaladtam ajtót nyitni és mikor kinyitottam a nyakába ugrottam, majd nyomtam egy puszit az arcára. 

-Szia!-mosolyogtam rá.

-Szia! Mehetünk?-kérdezte.

-Hova?-csodálkoztam, mert nem volt szó arról, hogy valahova mennénk.

-Sétálni, ha van kedved!-fogta meg a kezem.

-Rendben van, menjünk!-kulcsoltam össze a kezeinket és kiléptem az ajtón. Odakinn szitált a hó. Gyönyörű havas volt a táj. Ezt szerettem a télben. A havat és azt, hogy ilyenkor minden olyan ártatlannak tűnik. Én is. Holott mindenki tudja, hogy nem épp a jó kislányok listáján vagyok. Azt várom, hogy ez a karácsony sokkal másabb legyen, mint a többi. Új év, új élet. 

-A tegnapi nap..én nagyon sajnálom!-kezdtem bele, de megállított.

-Ne aggódj, nincs gáz..-mosolygott, majd közelebb hajolt és megcsókolt. 

Ez olyan érzés volt, mint amikor a forrócsoki teljesen felmelegít egy hideg téli napon. Amikor úgy érzed, hogy képes lennél az egész fagyott tájat felolvasztani. Olyan, hogy azt kívánod, bárcsak sosem érne véget. Egy pillanatig úgy éreztem, hogy nem is fog véget érni, de akkor elhúzódott és a szemembe nézett. 

-Fogalmad sincs, hogy mit váltasz ki belőlem. Én azt az éjszakát nem csak egy részeg egy éjszakás kalandnak tekintettem, hiszen akkor most sem lennék itt. Remélem te is így gondolod..-mosolygott, majd még egyszer megcsókolt. Nyelvét a számba csúsztatta és úgy csókolt, mintha az élete múlna rajta.

-Mesélj magadról légyszíves!-néztem rá.

-Miről szeretnél tudni?-kérdezett vissza.

-Konkrétan mindenről!-nevettem el magam.

-Akkor kezdem az elején! Christopher Morgan-nak hívnak, 18 éves vagyok. A szüleim elváltak, én pedig az apukámmal élek. Van egy húgom és egy öcsém. Húgom 15, míg öcsém csupán 2 éves. Szeretem a focit és a kosárlabdát. Régen versenyszerűen úsztam, de egy balesetet követően abbahagytam. Ha a szerelmi életemet is latba vesszük, akkor tudnod kell, hogy eddig egyetlen egy lány sem volt, akit tiszta szívemből szerettem volna. Igazság szerint eddig csak tömeg ribancokkal volt dolgom. Figyelmes és könnyen szerethető srác vagyok. Ha van egy barátnőm, akkor neki az ég világon mindent megadok, hogy jól érezze magát velem. Külsőleg nem igazán vannak elvárásaim. Szeretem a romantikus filmeket és a vígjátékokat is, de inkább a horror filmek azok, amiket nagyon szeretek nézni. Azok valahogy jobban lekötnek. Vagy csak szimplán azért, mert akkor hozzám bújhatnak a lányok. Szeretek sétálni a barátnőmmel, filmezni, focizni és a kedvencem, amikor csak otthon ülünk és szórakoztatjuk egymást. Ha kell, akkor tudok nagyon perverz is lenni. Alapból kb ennyi, ami eszembe jut magamról!-nevetett. 

Lehetne még ennél is tökéletesebb srác?

-Hűha, több dolgot megtudtam, mint amit akartam!-akadt el a szavam. 

-Megtudhatnék pár dolgot én is rólad?-kérdezte olyan édes mosollyal az arcán, hogy nem tudtam ellenállni. 

-Hát Jessica Dorris vagyok, 16 éves. Van egy öcsém, aki 6 éves. Szeretek vízilabdázni és röplabdázni. Vízilabdáztam is egy ideig, de aztán abbahagytam. Ha már te is beszéltél a szerelmi életedről, akkor én is. Volt egy barátom, akivel nem rég szakítottunk, mert el kellett utaznia meccsre. Nincs nagyon ideálom. A lényeg, hogy szeressen, ne csaljon meg és legyen velem mindig őszinte. Szeretek filmezni, zenét hallgatni, a barátnőimmel hülyülni. A romantikus filmek a kedvenceim. Elég perverz fantáziám van és ha barátnőmmel egybe kerülünk, akkor ne várj semmi jót! Nagyon ennyi, amit tudok mondani..-mosolyogtam, mint a tejbe tök. 

-Van egy öcséd?-kérdezte.

-Igen van! Sokszor képes az agyamra menni..de amúgy imádom!

-Ja, hát én a húgommal vagyok így! 15 éves és olyan nagy asszonynak érzi magát, hogy legszívesebben néha pofon csapnám, csak aztán rohanna anyámhoz, aki persze neki adna igazat! Részben ezért is váltak el apámmal.-hajtotta le a fejét.

-Sajnálom, hogy elváltak a szüleid..-csókoltam meg. 

-Semmiség..már hozzászoktam!-mosolygott rám, majd tovább sétáltunk a havas utcán. 

Bonnie szemszöge

Reggel a kávézóban találkoztunk Jessy-vel, hogy megbeszéljük az elmúlt pár nap dolgait. Igazság szerint nagy részben csak Adam-ról akartam beszélni, hiszen úgy érzem, hogy lehet köztünk valami, mert ő is úgy áll hozzám. Szerintem nem vagyok közömbös neki. Miután megittuk a kávénkat, ami mellesleg nekem pocsék volt, Jessy-t hívta Christopher és így elköszöntünk egymástól. Mivel kedvelem a havat, ezért úgy döntöttem, hogy sétálok egy picit. Megártani nem árt meg. Út közben zenét hallgattam, amikor nekiütköztem valakinek. Kivettem a fülest a fülemből és felpillantottam.

-Szia, Bonnie!-mosolygott Adam, de én csak lefagyva álltam előtte.-Minden oké?

-Ó, persze! Bocsi, csak elbambultam..-próbáltam menteni a menthetőt. 

-Én kötöttem le a figyelmed ugye?-húzta perverz mosolyra a száját. 

-Öhm igen, vagyis nem..akarom mondani..tudod mit? Hagyjuk!-nevettem el magam, mire kérdőn nézett rám.-Összeakadt a nyelvem..-suttogtam. Hangos röhögésbe kezdett és olyan kis cukin nevetett, hogy nem bírtam megállni, én is elröhögtem magam.

-Nincs kedved megenni valamit?-nézett rám.

-Hát, ami azt illeti nagyon is van..-mosolyogtam.

-Akkor gyere! Tudok egy tök jó helyet, ami valószínűleg tetszeni fog!-fogta meg a kezem. Még kesztyűn keresztül is éreztem, hogy milyen jó meleg a mancsa. El sem tudtam hinni, hogy most komolyan az ő kezét fogom.
-Akkor most pontosan hova is megyünk?-kérdőn néztem rá.
-Mondtam, hogy egy tök jó helyre, ahol isteni a hamburger!-mosolygott.
-Te most McDonald’s-ra gondolsz?
-Aham!-elkapott a röhögés. Most komolyan mekizni megyünk? Hát végem.
Kb. fél óra alatt odaértünk. A hó szakadni kezdett és szinte az orrunkig sem láttunk. Na ezért szeretem annyira a telet. Bementünk és leültünk az egyik asztalhoz. Lepakoltuk a cuccunkat, majd kikértük a kajánkat.
-Amúgy miért vagy most itt velem tulajdonképpen?-tettem fel a számomra eddig megválaszolatlan kérdést.
-Mert szeretek veled lenni?-kérdésre kérdéssel. Szuper.
-Szeretsz velem lenni? Ezt már mintha hallottam volna valahol és mint kiderült akkor sem volt igaz..-ellenkeztem.
-Most komolyan azon vagy kiakadva, amiért elhoztalak kajálni? El is mehetek, ha azt akarod..
-Nem arról van szó..hanem ez tök furcsa így..de mindegy. Inkább kajáljunk!-jöttem zavarba.
-Eddig is azt csináltuk, Bonnie! Olyan aranyos vagy ilyenkor!-nézett a szemembe.
-Nem is..-nevettem.
-Vagyis ezzel a mondatoddal igazat adtál nekem!-kacsintott.
Nem szóltam inkább semmit, hanem ettem tovább, hiszen már így is durván zavarban vagyok a közelében. 1 óra múlva végeztünk a kajával. Sétáltunk hazafelé a hóesésben, amikor hirtelen megállt és engem is leállított.
-Nem akarsz a barátnőm lenni?-tette fel a kérdést, ami miatt a levegő megakadt a torkomon.
-Megismételnéd?
-Látom szereted hallani!-nevetett.-Lennél a barátnőm?
-Hát azt hiszem, hogy igen!-pirultam bele.
Megfogta a kezem és elém lépett.
-Csak hiszed vagy tudod?
-Hiszem, hogy tudom, hogy mi a jó döntés!-mosolyogtam rá.
-Köszönöm, hogy legalább adsz esélyt!-puszilta meg az arcom.

Jessy szemszöge

-Nincs kedved feljönni hozzám?-kérdeztem, bár jól tudtam, hogy anyukámék otthon vannak. De ha felosonunk, akkor minden simán megy majd. Láttam a vágyat a szemében és kapásból 5 izgalmas dolog az eszembe jutott, hogy mit is tenne velem. Nem vagyok perverz. Á, dehogy.
-Nagyon is van kedvem!-húzta perverz mosolyra a száját.
-Édes, én nem arra gondoltam!-nevettem el magam.
-Én sem!-mentegetőzött, bár láttam, hogy nem hiszi el nekem, hogy nem azért hívtam. Végül is nem csak azért hívtam.
-Gyere!-húztam magam után. A havazástól alig láttam valamit, de akkor is rohantam, mint az őrült. Amikor már láttam a házunkat, lassítottam, hogy anyuék nehogy rosszra gondoljanak. Kinyitottam az ajtót, bementünk, majd kértem Christopher-t, hogy maradjon az előszobába, amíg beszélek anyuékkal.
-Hazajöttem!-kiáltottam.
-Épp ideje! A fiúddal voltál ugye? Christopher?-nézett rám apa.
-Hogy mi? Te honnan tudod mindezt?-kérdeztem.
-Te szóltad el magad, tegnap este álmodba!-mosolygott.-Hozd be, hogy ne fagyoskodjon odakinn!-kacsintott anyukám.
-Anya? Jól vagy?-döbbentem le.
-Persze, csak mozogj már!-legyintett és kivette a sütit a sütőből.
Odaszaladtam Christopher-hez és kezénél fogva a konyhába vezettem. Szélesen elmosolyodtam, amikor láttam, hogy anyáék mennyire aranyosak vele.
-Mi most felmennénk a szobámba!-néztem anyára.
-Jessy, tudod, hogy ésszel!-szólt rám.
-Tudom..-suttogtam, majd elindultam a szobámba. Christopher követett, majd levetette magát az ágyamra. Telefonját elővette és azt nyomkodta. Meguntam, hogy nem figyel rám, ezért ráugrottam.

-Hülye gyerek!-mosolyogtam és adtam a szájára egy puszit.

-Az te vagy!-puszilt vissza.

Allison szemszöge

-Már nincs sok hátra törpim!-szorította meg a kezem Nathan.

Már a belem kigyalogoltam, hogy megláthassam a meglepetését. Mikor végre odaértünk, az minden fáradságot felülmúlt. Minden lépést megért, amit érte tettem. Az Eiffel-torony este, kivilágítva valami csodálatos. Könnyek gyűltek a szemembe, mert Nathan azt tervezte, hogy felmegyünk a tetejére. 

-Nathan, ez valami csodálatos!-suttogtam, mert attól féltem, hogy ha hangosabban mondom ki a szavakat, akkor elvesztik a varázsukat. 

-Lesz még ennél jobb is!-mosolygott rám sejtelmesen. 

Nem tudtam, hogy mit is tartogathat még nekem ez az este, de már előre féltem.

Mikor felértünk, még gyönyörködtem pár percet a kilátásba, majd Nathan odasétált és kézen fogott.

-Mondanom kell valamit!-nézett a szemembe. 

-Mondd, kérlek!

-Szeretném ha a barátnőm lennél!-nézett végig a szemembe.

-Ezt most komolyan gondolod?-csodálkoztam.

-Halál komolyan! Leszel a barátnőm?-kérdezte.

-Persze, hogy leszek!-ugrottam a nyakába és elsírtam magam.

-Szeretlek!-mondta.

-Én is szeretlek!-csókoltam meg. Akkor éreztem először azt, hogy tökéletes az életem. 

18. rész

Allison szemszöge

Reggel halk kopogásra ébredtem. Kómásan siettem ajtót nyitni, ahol Bonnie és Jessy állt.
-Hát ti mit kerestek itt ilyen korán?-kérdeztem.
-Beszélnünk kell és azt hiszem, hogy neked kellene kezdened!-lépett be a házba Bonnie, majd egyenesen a konyha felé vette az irányt. Jessy-t is beengedtem és leültem melléjük. Adrian hála az istennek már elment, szóval miatta nem kellett magyarázkodnom.
-Miről akartok tudni?-sóhajtottam.
-Basszus, mindenről!-nézett rám Jessy.-Van neked fogalmad arról, hogy mi van Nathan-al? Hogy látta azt a rohadt videót és vajon mit is gondolhatott szerinted?
-Figyeljetek rám! Tudom, hogy nagy hibát követtem el, de nem vagyok együtt Nathan-al. Elvégre basszus, itt hagyott..Miért tartoznék neki bármivel is?-kezdtem el hisztizni.
-Azért Allison, mert még mindig szereted és beszélned kellene vele..-javasolta Bonnie.
-Mennyire néznétek hülyének, ha azt mondanám, hogy vettem egy repülőjegyet Franciaországba?
Bonnie és Jessy tátott szájjal néztek rám. Valószínűleg egy kis idő kell, amíg feldolgozzák a híreket.
-Hogy mit csináltál? El akarsz menni Franciaországba?-kérdezte Jessy.
-Hát eddig úgy terveztem, de szeretném hallani a véleményeteket!-feleltem.
Jessy ahelyett, hogy szólt volna egy szót is, a nyakamba ugrott.
-Allison ezt miért nem említetted hamarabb?-kérdezte idegesen Bonnie, de láttam, hogy mosolyog.
-Hát tegnap akartam, de egy kicsit máshogy alakult az este.
-És ő tudja? Ja mikor mész?-bombázott kérdésekkel Jessy.
-Hát ő nem tudja, mert meglepetésnek szánom és ma este indulok!-mosolyogtam.
-Be van már pakolva a cuccod?-futottak a csajok a szobámba.
-Bepakolnátok, amíg lezuhanyozok?-kérdeztem.
-Annak valószínűleg rossz vége lesz, de megkértél, ezért örömmel!-villantott felém egy ördögi mosolyt Jessy.
Berohantam a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak. A csajokat az óriási bőröndömnél hagytam, a kipakolt szekrénnyel együtt.

Jessy szemszöge

-Bonnie, azt a kivágott felsőt dobd ide légyszíves!-mosolyogtam Bonnie-ra.
-Hmm..biztos, hogy ilyen merészet akarsz?-kérdezte.
-Persze! Hiszen Franciaország, Nathan, békülés, szex..-röhögtünk fel Bonnie-val.
Nem tudtam, hogy is mondhatnám el Bonnie-nak, hogy lefeküdtem Christopher-el. Vajon megérti? Vagy ki fog akadni?
-Min gondolkodol ennyire?-nézett fel a nagy ruhakupac mögül.
-Semmin..pakoljunk!-próbáltam terelni a témát és végül megérkezett Allison is.
-Mi újság van Christopher-el?-vigyorgott.
-Azzal a Christopher-el?-akadt ki Bonnie.
-Nem mesélte?-csodálkozott Allison.
-Hát nekem még nem mondott semmit az tuti!-ült fel Bonnie és kérdőn nézett rám.
-Pont ma akartam elmondani neked, mert tegnap este nem volt rá alkalmam, hiszen te is Adam-el voltál, mi meg hazamentünk és hát lefeküdtünk!-pirultam el.
-Lefeküdtetek?-kiáltott Allison és Bonnie egyszerre.
-Igen!-hajtottam le a fejem.
Azt hittem, hogy majd megértik. Már épp azon voltam, hogy lehet haza kellene mennem, amikor hangos sikítozásba kezdtek és mint az 5 évesek, egymás kezét fogva ugráltak.
-Jessy és Christopher lefeküdtek!-sikítoztak és megöleltek.
-Nem olyan nagy szám..csak egy este volt!-mosolyogtam.

Bonnie szemszöge

Most min akadjak ki? Azon, hogy Jessy és Christopher lefeküdtek? Vagy azon, hogy Allison Franciaországba megy Nathan-hoz? Minden esetre mind a kettőnek örülök. Már csak Adam-ra van szükségem. Olyan kis cuki.

Allison szemszöge

*2 órával később*

-Vigyázol magadra ugye?-nézett rám jelentőségteljesen Jessy.
-Persze, hogy vigyázok!
-És minden nap hívsz majd!-tette hozzá Bonnie.
-Csak 2 hétre megyek! Karácsonyra itthon vagyok! Bonnie, ha fizeted a telefon számlát, akkor minden nap hívlak!-rángattam a szemem (kacsintottam), majd megöleltem őket és felszálltam a repülőre.
A kilátás a repülőn elképesztő volt. A tenger valami gyönyörű szép. Soha életemben nem láttam ilyen szépet. Gondoltam, hogy elütöm az időt, amíg nem landolunk, szóval elővettem az egyik kedvenc könyvemet és olvasni kezdtem.

*2,5 órával később*

Leszálltunk. Gondoltam egyet és a csomagjaimat fogva elindultam. Út közben elővettem a telefont és Nathan-t hívtam. Két csörgés után felvette.
-Szia!-szóltam bele.
-Mit szeretnél?-nem is köszönt csak rögtön a lényegre tért.
-Itt vagyok Franciaországban..hozzád jöttem! Itt állok a repülőtéren..-suttogtam.
-Most lehet, hogy csak én hallok rosszul, de megismételnéd? Mi az, hogy itt vagy Franciaországban? Te normális vagy? Azonnal ott vagyok! Miért kellett ezt?-hallottam, ahogy becsapta maga mögött az ajtót.
-Miattad jöttem!-válaszoltam.-Mert sajnálom..mert látni akartalak..
-El ne mozdulj onnan és remélem hoztál esernyőt, mert szakad az eső! Csak nézz ki az ablakon! Leteszem..sietek!-nyomta ki a telefont. Gondoltam egyet és kisétáltam az épület elé pont olyan helyre, ahol nem ért az eső. Már 10 perc is eltelhetett, amikor megláttam. Teljesen megváltozott. Sokkal de sokkal helyesebb lett. A haja, a stílusa..minden.
Indítsd el!
Körülnézett, majd mikor észrevett, megállt. Fogtam magam, majd odafutottam hozzá. A cuccaim kicsit lassítottak rajtam, de minden erőmet összeszedve rohantam. Egyenesen a karjai közé vetettem magam.

Szorosan megölelt, majd hagyta, hogy már csak sírjak a karjai között.

-Én annyira, de annyira sajnálok mindent! Amit láttál, az nem épp jó állapotomban készült..-fogtam meg a kezét. 

-Én még mindig nem vagyok képes elhinni, hogy itt vagy! Annyira hiányoztál..-suttogta és magához húzott.-Ne aggódj, Adrian felhívott és elmagyarázott mindent..

-Te is hiányoztál..-karoltam át a nyakát. 

10 perc is eltelt, mire elengedtük egymást. 

-Meddig maradsz?-kérdezte.

-Karácsonyig..-mosolyogtam.

-Mi az? Mit mosolyogsz?-nézett rám.

-Annyira más vagy..-adtam egy puszit az arcára.

-Gyere, menjünk!-fogta meg a kezem, majd a cuccaimat összeszedve el is indultunk a házába. 

Bő 10 perc alatt odaértünk, majd mikor megláttam, hogy hol lakik, tátva maradt a szám.

-Úristen!-néztem rá.

-Tetszik?-kérdezte.

-Még kérdezed?-mosolyogtam rá és siettem befelé az esőről.

Kinyitotta az ajtót, majd bepakolta a cuccaim a házba. Végignéztem a nappalin. Szolid, visszafogott, tipikus Nathan. Viszonylag rendben tartották a házat.

-Anyukádék?-kérdeztem. 

-Allison erről beszélnem kellene veled..-fogta meg a karom és bevezetett a konyhába. Felrakott a teának forrni vizet, majd felém fordult.

-A helyzet az, hogy egyedül jöttem el Franciaországba!-nézett rám.

Éreztem, hogy csípik a szemem a könnyek és felálltam a székről, majd rohantam be az egyik szobába, amit megtaláltam. Hát pont az ő szobája volt. Ráfordítottam a zárat, majd utat engedtem a könnyeimnek. Becsapva éreztem magamat.

-Allison! Kérlek, nyisd ki az ajtót!-kiabált be Nathan. 

Szó nélkül hagytam kérését és körülnéztem. A tekintetem megakadt a tükrös szekrénye egyik polcán lévő képen. A bálon készült a kép, ahogy éppen táncoltunk. A szívemet, mintha jó erősen megszorították volna. Aztán megláttam a dobozban lévő képeket. Elvettem a polcról a dobozt és kiszedtem a fényképeket. Minden mi voltunk. Valószínűleg mindenki fotózta azt a kevés pillanatot, amikor boldogok voltunk egymással. Aztán itt kötöttek ki a képek. 

Ezt el sem tudom hinni. Valamit tényleg érzett irántam? Lassan az ajtóhoz sétáltam és kinéztem a kulcslyukon. Nem volt ott senki. Fogtam a képeket és kinyitottam az ajtót, majd a konyhába sétáltam. Megtaláltam, amint épp vacsorát készít. Halkan leültem az asztalhoz és magam mellé tettem a fotókat. Valószínűleg tiszta piros a szemem, de ez jelen pillanatban a legkevésbé sem érdekel. 

-Miért?-suttogtam halkan.

Anélkül, hogy megfordult volna, válaszolt. 

-Mert egyedül akartam..

-Nem az! Hanem ezek?-mutattam fel a képeket és közelebb sétáltam hozzá. Kivette a kezemből, majd közelebb lépett hozzám.

-Mert csak ezek maradtak nekem belőled..-suttogta és olyan közel lépett, hogy hallottam a sűrű lélegzetvételét. 

-Hiszen most is itt vagyok..

-Sosem voltál igazán az enyém, mert én mindig elbasztam valamivel..-adott a számra egy puszit. Majd még egyet és még egyet. Aztán már addig osztotta a puszikat, amíg szenvedélyesen meg nem csókolt. 

Kicsit sem bántam ezt a csókot és sokkal tovább elviseltem volna, ha az a rohadt telefonom nem szólal meg a táskámban.

-Ne vedd fel..-suttogta.

-Nem lehet! Biztos, hogy Jessy-ék azok..velük muszáj lesz beszélnem!-simítottam végig az arcán, majd szaladtam felvenni a telefonom.

-Halló!-szóltam bele. 

-Na mesélj, de azonnal!-sikoltottak bele a csajok.

-Halkabban már basszus, mert kiszakad a dobhártyám!-nevettem.-Mit meséljek?

Nathan közben odajött és kért, hogy hangosítsam ki.

-Dugtatok már?-kiabált bele Bonnie.

-Persze, Bonnie! Már kétszer is!-szólalt meg mellettem Nathan is.

-Nathan? Anyám, de ciki. Allison, te kihangosítottad?-kiabált velem és szinte láttam magam előtt, ahogy elvörösödik. 

-Csajok, ha most nem bánjátok, akkor letennénk, mert Allison-nal épp jól elvoltunk, szóval legyetek jók, majd beszélünk! Sziasztok!-nyomta ki a telefont Nathan, meg sem várva a választ. 

Nathan szemszöge

Azta! Még most sem tudom elhinni, hogy itt van Allison. Amíg nem jelent meg, addig nem tudtam pontosan, hogy mennyire is hiányzik. Most viszont rájöttem, hogy nagyon.

Kivettem a telefont a kezéből, majd a derekánál fogva közelebb húztam magamhoz és lassan, de szenvedélyesen megcsókoltam. Nem ellenkezett. Egyik kezével a hajamba túrt, a másikkal pedig a pólóm fogta marokra. A csókot megszakítva a füléhez hajoltam és megpusziltam.

-Zuhanyoznod kellene!-suttogtam, mire végigfutott rajta a hideg.

-Elkísérsz?-kérdezte remegő hangon.

-Nagyon szívesen elkísérnélek, de figyelnem kell a vacsira!-mosolyogtam rá.

Durcás fejet vágott, majd fogta a bőröndjét és behúzta a szobámba. 

Az eső még mindig szakadt odakinn és dörgött egy hatalmasat az ég. Allison sikítva rohant ki a szobából, egyenesen hozzám.

-Mi a baj?-öleltem magamhoz.

-Á, igazán semmiség, csak egy picit félek a vihartól!-nevetett saját magán.

-Ameddig én itt vagyok, addig nem kell semmitől sem félned, megígérem!-fogtam két kezembe az arcát és egy gyors puszit nyomtam a szájára, majd siettem vizet engedni neki a kádba. 

Amíg én azt készítettem, elment a cuccáért és egy bő 5 perc múlva meg is jelent az ajtóban..

-De édes vagy!-adott egy puszit az arcomra. 

-Tudom, nem kell mondanod!-nevettem fel, majd elvettem tőle a cuccait és leraktam a mosógépre. 

Gyorsan kimentem a fürdőből, hogy ellenőrizzem a kaját és, hogy hagyjam Allison-t fürdeni. 

Jessy szemszöge

Úgy volt, hogy anyukámék ma este egy grillpartira mennek, de meggondolták magukat és itthon maradtak. Próbáltam hívni Christopher-t, hogy ma nem alkalmas az idő, hogy eljöjjön, de nem tudtam elérni telefonon. Benn ültem a konyhába és éppen a laptopom-on nézegettem a facebook-ot, amikor megszólalt az ajtócsengő. Mivel senki sem szaladt, hogy kinyissa, ezért nagy nehezen felkeltem. Apa épp akkor ment kinyitni. Kinyitotta és amikor megláttam Christopher-t a szívem kihagyott egy ütemet. Azt hiszem, hogy nem érem meg a karácsonyi bulit. Egy nagy csokor vörös rózsa volt a kezében.

-Jó estét! Jessica-t keresem!-fogott kezet apával.-Christopher Morgan vagyok.

-Szia! Ami azt illeti a lányom nagyon beteg lett és azt hiszem, hogy nem kellene zavarnod a pihenésben!-már épp oda akartam rohanni az ajtóhoz, amikor anyu jelent meg a hátam mögött.

-Kivel beszélget apád?-kérdezte tőlem, majd megindult a nappali felé.

-Fogalmam sincs, de ez nem is érdekes. Süssünk inkább olyan boci szeletet, amit annyira szoktunk szeretni!-öleltem meg anyukámat. 

-Rendben, de akkor készítsd elő a hozzávalókat, amíg én megnézem, hogy ki jött hozzánk!-mosolygott rám.

-Anya, ez igazán felesleges, hiszen úgyis mindjárt elmegy és nekünk meg meg kellene sütni ezt a sütit..-próbáltam menteni a menthetőt. 

-Jessica, neked mi bajod van?-jaj! A teljes nevemet mondta. Úgy tűnik, hogy kicsit pipa lett.

-Semmi anyu, de süssük már meg ezt a rohadt süteményt, amíg még van kedvem..-jegyeztem meg, mire anya sarkon fordult és kisétált apához. 

Szerencsére apa addigra már elküldte Christopher-t és így nem kellett annyira magyarázkodnom. 

-Menj fel inkább a szobádba!-lépett be apa a konyhába.-Beszélnem kell anyáddal!-dühösnek tűnt. Nagyon dühösnek. 

Nathan szemszöge

Allison egy 20 perc alatt végzett a fürdéssel, mire én elkészítettem a vacsit és fel is tálaltam. Amerikai palacsintát készítettem Nutella-val, tejszínhabbal és lekvárral. Bő pizsinadrágba és egy rá picit nagy pólóba jött elő a fürdőből. A haja még nedves volt a víztől. Odamentem hozzá és megcsókoltam. Kezem belevezettem a hajába és finoman végigsimítottam. 

-Megcsináltam a vacsit! Gyere!-fogtam meg a kezét és az asztalhoz vezettem.

-Azta! Te aztán ügyi vagy!-nyomott puszit az arcomra. 

Leültünk és elfogyasztottuk a vacsinkat. 

-Mindjárt rosszul leszek!-dőlt hátra a székén Allison.

Elnevettem magam a kijelentésén és elpakoltam a tányérokat.

-Gyorsan elszaladok lezuhanyozni, addig megteszed törpim, hogy megcsinálod az ágyat?-néztem rá boci szemekkel, aminek tudtam, hogy sosem bír ellenállni. 

-Siess!-szaladt be a szobába.

Nem kellett egy 10 perc sem és már készen is voltam. Allison már az ágyban feküdt és tv-t nézett. Becsuktam magam után a szoba ajtaját, leoltottam a villanyt és befeküdtem mellé. Ugyan azon a helyen maradt, ahol eddig ült. Azt hittem, hogy nem akar közelebb mászni, mikor egy pillanatra nem néztem oda és lebirkózott. 

-Megvagy!-nyújtotta rám a nyelvét.

-Szeretsz az ágyban játszani törpim?-húztam perverz mosolyra a szám.

-Hát most nem, mivel fáradt vagyok!-mosolygott rám, majd hátat fordított nekem, fenekét a csípőmnek nyomta, kezem derekára vezette és elaludt. Imádtam, hogy itt van velem. Ha a meglepetésemet pedig megtudja, mindennél boldogabbá teszem. 

17. rész (+18)

Adrian szemszöge

A mai este azt hiszem, hogy jól fog alakulni. Ma van a 16. születésnapom és gondoltam, hogy menő srác módjára csapok egy óriási bulit. A legelső meghívottak a barátaim voltak. Nathan-t sajnos nem tudtam meghívni, de helyette szóltam Allison-nak, Jessy-nek, Bonnie-nak, Ryan-nek, Aiden-nek, Aaron-nak, Lydia-nak és Noah-nak. Aztán jöhettek a közelebbi haverjaim is. Conrad volt az első, aki megérkezett, Peter-el együtt.

-Sziasztok!-pacsiztam le velük.

-Boldog szülinapot, tesó!-veregettek vállon, majd ledobták a cuccukat és piát kerestek.

Kis idő múlva megjelent még Kevin, Christopher és Noah a barátnőjével. Aztán megjelent Christian. Hát minden esetre nem tudtam, hogy őt mégis ki hívta meg, de mindegy. Aztán sorra jöttek a többiek.

Aztán megjelentek Ők! 

Bonnie fodros rózsaszín ruhát viselt, hozzá illő magassarkúval. Jessy ezüst színű elöl rövid, hátul hosszú ruhát, csillogós magassarkúval. Aztán jött Nathan csaja. Vagyis majdnem csaja. Allison fekete ruhát viselt, fekete magassarkúval. Bonnie-val találkozott a tekintetünk, mire elmosolyodtam és intettem nekik. 

-Boldog szülinapot, Adrian!-ugrott a nyakamba Allison. Megöleltem és adtam az arcára két puszit. Jessy is megölelt, ám Bonnie csak állt egy helyben. Egy pontot figyelt folyamatosan. A sarokban álló évfolyamtársamat, Adam-ot. Ne már, hogy ő tetszik neki. Jessy-t elhúzta haverom táncolni. Cukik lennének Kevin-el, de azt hiszem, hogy neki nem haverom jön be, hanem Christopher. Megértem. Pasi szemmel nézve is helyes volt, bár nálam nem, de azért második helyre csúszott. Bonnie megindult a srác felé, ám út közben elkapta Noah egy táncra. A zene üvöltött. Mindenki táncolt. Életemben nem volt még ilyen jó bulim.

-Mi újság van?-fordultam Allison felé, aki már a második italát húzta le és kezdett kicsit bebaszni. Az asztalra támaszkodott, hogy tartsa az egyensúlyát. 

-Inkább veled mi van? Miért nem velem foglalkozol?-fogta meg az ingem ujját.

-Basszus Allison!-fogtam meg a kezét.-Egy kicsit sokat ittál, nem gondolod?-tartottam meg. 

-Részegen őszinte az ember..-csuklott meg a hangja. 

-Csak Nathan miatt vagy ilyen..igazából nekünk nincs közünk egymáshoz.-fektettem le a tényeket. 

-Tényleg?-kérdezte és meg sem várta a reakcióm, durván csókolni kezdett. Kezem a derekára siklott és az asztalra ültettem. Át vettem az irányítást és nyelvem a szájába csúsztattam. A számba harapott és durván meghúzta. Ha nem élveztem volna ennyire a csókolózást, akkor valószínűleg felkiáltottam volna, mert rohadtul megharapott. Ehelyett lehúztam a a ruhája cipzárját és kibújtattam belőle. 

Hajánál fogva hátrahúztam a fejét és a nyakát kezdetem csókolgatni. Először csókoltam, majd szívtam. Durván. Az ingem gombjait szabályosan széttépte, mikor megláttam Christian-t, amint minket videózott. 

-Te meg mi a faszt csinálsz?-ordítottam és elléptem Allison mellől, aki kíváncsian fordult hátra. 

-Csak elengedem ezt a gombot és küldöm az üzenetet Nathan Said-nak!-villantott felém egy tipikus seggfej mosolyt.

-Meg ne próbáld!-ordítottam, mire a haverjaim is felénk fordultak. 

-Itt meg mi folyik, Adrian?-futott oda hozzám Peter. 

-Levideózott..és most elküldi Nathan-nak.-a hangom kétségbeesetten csengett. Ha látja a videót, soha többet nem szól majd hozzám.

-És miért baj, ha elküldi, hogy dugni akartál egy csajjal?-kérdezte. Allison-ra akartam nézni, de ő már nem volt ott. Jessy és Bonnie próbálkozott a felöltöztetésével a sarokban.

-Mert a lány, akit majdnem megdugtam, az Allison volt.-síri csend telepedett a házra. 

A zene már rég nem szólt, amióta elkezdődött a veszekedés.

-Hogy mi a szar?-akadt ki Conrad.-Van róla fogalmad, hogy mit tettél?

-Magam is tudom, de nem muszáj Nathan-nak is tudnia, ha ez a pöcs nem küldi el.
-Márpedig ez a pöcs, ahogy az imént neveztél már elküldte Nathan-nak a videót!-ült ki egy elégedett mosoly az arcára.
-A kurva anyádat te seggfej!-ordítottam.
Ahelyett, hogy nekiestem volna, felborítottam egy asztalt és kisétáltam az épületből, ahol rendőröket pillantottam meg.
Visszafutottam a házba, hogy figyelmeztessem a többieket.
-Srácok, rendőrök vannak odakinn! Tűnjünk el!-suttogtam, majd a lányokhoz sétáltam.
-Gyertek!-szóltam nekik. Allison a fejét rázta és úgy tűnt, hogy mindjárt hányni fog. Megfogtam a kezét és felhúztam a székről.
-Jönnöd kell!-suttogtam. Bólintott, majd rohantunk, amilyen gyorsan csak tudtunk. Peter és Conrad futottak elöl és mutatták az utat.
-Ide be!-kiáltották és beugrottak a híd alá.
Allison a sok futástól ájultan esett a karjaimba. Megvártuk míg a rendőrök eltűnnek, majd kisétáltunk.
-Haza kell vinnem!-feleltem, majd felkaptam Allison-t és a többiek tiltakozása ellenére is elindultam.

Jessy szemszöge

A rohadt életbe is már! Hogy lehet az, hogy Allison-t csak egy percre hagyom egyedül és máris leissza magát, ráadásul majdnem le is feküdt Adrian-al.
Christopher láthatta, hogy ideges vagyok, mert odasétált és megölelt. A teste forró volt és azt hittem, hogy mindjárt meghalok a karjaiban.
-Nyugodj meg! Nem lesz gond!-mutatott a távolodó haverjaim felé.
-Rendben!-néztem fel rá.
Már régóta tetszett és azt hiszem, hogy ő is hasonlóképp nézett rám.
-Most meg foglak csókolni!-suttogta a fülembe, amitől teljesen kirázott a hideg.
-O..oké!-néztem fel rá, de alig fejeztem be a mondatot, már ajkai az enyémeket voltak. Hosszú percekig csak csókolt. Olyan szenvedélyes volt, mint még senki.
-Menjünk fel hozzánk!-húztam a kezénél fogva.
-Oké!-szaporábban sietett a házunk fele. Szinte már sugármeghajtásúak voltunk.
kb 15 perc volt, mire elértünk a házig. Anyukámék szerencsére nem voltak itthon. Még csak az hiányzott volna. A kulcsomat előkeresve kinyitottam az ajtót, amin szabályosan be lökött és úgy csókolt. Berúgta az ajtót és nekinyomott a falnak. Egyre vadabb és őrültebb tempóban csókolt és elkezdte levenni a felsőmet.
-Ezt inkább a szobámban folytassuk! Itt túl kényelmetlen!-a háló felé kezdtem húzni. Mikor beértünk lelöktem az ágyra és ráültem a csípőjére, majd leszedtem róla a pólóját. A lélegzetem is elállt, ahogy végigsimítottam kockás hasán. Idő közben lekerült rólam a melltartó és a rövid gatya is. Fogtam magam és lerángattam róla a nadrágot. Láttam, hogy férfiassága igen csak keményedik, így kezemet becsúsztattam a boxer-be és verni kezdtem neki. Halk, apró nyögések hagyták el a száját, ami engem iszonyat mód beindított, úgyhogy fogtam és minden előjel nélkül bekaptam a farkát, ami egy kissé hangosabb nyögést váltott ki belőle. A hajamba markolt és úgy kezdte el mozgatni a fejemet.
-De jó vagy!-próbálta halkabbra fogni, de nem ment neki.
Nem kellett sok neki, a számba élvezett. Én még kissé viszolyogva, de lenyeltem, mire a hátamra fordított. Végigcsókolt a nyakamtól a hasam aljáig. Amikor leért a bugyimhoz, lassan, idegölően végigsimított rajta. Én egy hangos sóhaj kíséretében szóltam rá.
-Ne szórakozz már Christopher!-kiáltottam rá, mire ő letépte rólam a bugyit és nyelvével a csiklómat kezdte izgatni. Egyre hangosabban ziháltam, amikor Christopher feldugta nekem két ujját, amire én egy hangosat nyögtem. Éreztem, hogy már nincs sok. A hátam ívbe feszült és nem tudtam visszatartani egy kisebb sikolyt. Megcsókolt és közben lassan belém vezette magát. Én felsikoltottam és a lepedőbe markoltam. Nem ő volt az első, de tényleg hatalmas volt és fájt, amikor tövig belém hatolt.
-Abbahagyjam?-kérdezte aggodalmasan.
Én csak ráztam a fejem, de egy könnycsepp kigördült a szememből. Először lassan mozgott bennem. Amikor már kevésbé éreztem a fájdalmat, rámarkoltam a fenekére és erősen toltam rajta egyet magam felé. Vette az adást és gyorsított. Mindketten egyre gyorsabban és gyorsabban kapkodtuk a levegőt és egyre hangosabban nyögtünk.
-El fogok.....menniiii!-nyögtem és a nyakába haraptam, mire ő felmordult.
-Várj még kérlek!-nyögte vissza és még jobban rákapcsolt. A hátát karmoltam és a nyakát haraptam, szívogattam. Aztán éreztem, hogy az alhasam egyre jobban feszíteni kezd. Nem bírtam tovább tartani.
-Christopher!!!-kiáltottam, mikor elmentem. 1-2 perccel később követett a csúcsra.
-Jessy!-nyögte ő is és lefeküdt mellém.
-Szeretlek!-suttogtam és megcsókoltam.
-Én is szeretlek!-mondta.
Átölelt és elaludtunk.

Allison szemszöge

Nem tudtam valójában, hogy hol is vagyok, amikor felébredtem. Odakinn korom sötét volt, mellettem pedig feküdt valaki. Ijedtemben fejbe csaptam, ahogy próbáltam lemászni az ágyról, de pechemre magamra rántottam az illetőt. Szitkozódva próbált felkelni rólam, mikor megláttam, hogy ki is az.
-Adrian?-kérdeztem tőle cseppet meglepetten.
-Igen?-nézett rám.
-Basszus...-minden beugrott az estéről. A forró csókok, a teste, az, hogy majdnem megdugott az asztalon.
-Sajnálom!-suttogta, de még mindig nem szállt le rólam.
-Ez azt hiszem, hogy inkább az én hibám!-feleltem.
Ahelyett, hogy bármit tehettem volna, lassan megcsókolt. Magam sem tudom, hogy miért, de visszacsókoltam. Kezem a tarkójára csúszott, még az ő keze a derekamra.
-Ezt be kell fejeznünk!-szakította meg a csókot.-Nathan a barátom..-szállt le rólam.
-Mi köze van ennek Nathan-hez?-néztem rá.
-Az, hogy Christian elküldte Nathan-nak, hogy épp smároltunk az asztalon és khm..-hajtotta le a fejét.
-Hogy mit mondtál?-akadtam ki.-Az eszem megáll! Most Nathan komolyan azt fogja hinni, hogy meg akartál fektetni azon a kurva bulin?-már szinte zokogva sikoltoztam.
Adrian leült mellém a földre és magához húzott. Sírva az ölébe húzódtam és szorosan megöleltem.
-Ezt nem szabadna..-toltam el egy kicsit magamtól.
-Már úgy is mindegy, nem igaz?-kérdezte, mire bólintottam. Amíg ő elhelyezkedett az ágyamba, addig elmentem mosdóba és megnéztem a telefonomon, hogy mennyi az idő. Az idő helyett egy üzenetet láttam.
Nathan: Gyorsan elfelejtettél! Remélem, hogy jó volt az estéd! Csak tudd, hogy ettől a pillanattól kezdve halott vagy a számomra!
Utat engedtem a könnyeimnek. Azt hiszem, hogy el sem kellett volna mennem ebbe a kurva buliba. Gratulálok Allison! Ribanc lettél Nathan szemébe...

16. rész

A gondolataim kavarogtak. Nem értettem valójában, hogy ez hogy történhetett. Hiszen minden olyan tökéletes volt köztük és ekkor bevillant. Azokban a napokban, amíg Jessy kórházban volt, nem is láttam benn Tom-ot. Egyszer sem keresett minket, hogy érdeklődjön. Ekkora gerinctelen dögöt. 

-Jessy, én most azt hiszem, hogy inkább hazamennék!-néztem rá. 

-Minden oké?-kérdezte. 

-Ezt most komolyan kérdezed? Egész végig hazudott nekem! Egész végig azt hittem, hogy a kórházba kerülésed egy egyszerű baleset, de basszus ez kurvára nem az! Mégis hogy kellene éreznem magam? Legyek boldog és tegyek úgy, mintha nem történt volna semmi? Sajnálom, de ezt sosem bocsájtom meg neki!-indultam volna el, de megállított.

-Megértelek!-ölelt meg.

-Őszintén, te mit tennél a helyemben? A nyakába ugranál, hogy basszus de jó, hogy elmondtad? Vagy pedig minden vágyad, hogy meg tudd fojtani?-néztem rá.

-Azt hiszem, hogy a második.-felelte.

Anélkül, hogy elköszöntem volna Christian-tól, elindultam haza. Vagy bármerre csak el innen. Út közben összetalálkoztam pár régi osztálytársammal, váltottunk pár szót és sétáltam tovább.

Valahogy nem éreztem magam valami szuperül. És nem csak Tom miatt. Egyedüllétre volt szükségem és mégis úgy éreztem, hogy rengeteg ember van körülöttem és megfojt a közelségük.
Már vagy egy órája sétálgattam, amikor Christian megjelent mellettem.
-Hát te?-néztem rá csodálkozva.
-Gyere velem!-fogta meg a kezem.
-Hova?-lepődtem meg.
-Hozzám!-mosolygott és húzott maga után. Valahogy akartam ezt.
-Te hülye vagy!-röhögtem és futottam utána.
-Attól, hogy kedvellek, attól már hülye vagyok?-állt meg velem szemben. Belebotlottam a mellkasába. Lassan felnéztem rá és megakadt a levegő a torkomon. Nem tudtam válaszolni. Sőt..nem tudtam semmit sem tenni.
-Kedvelsz?-tátottam el a szám.
-Ha nem kedvelnélek, akkor kurvára nem lennék most itt! Te vagy kettőnk közül a hülye. De az én hülyém!-adott egy puszit az arcomra, majd tovább húzott.
Még mindig nem tudtam felfogni, amiket mondott.
Kb. 15 perc alatt elértünk a házáig. Gyönyörű volt.
Képzelj el egy óriási házat, aminek az előterében egy nagy szökőkút található, ami egy angyalt formáz. Ha tovább sétálunk hosszú lépcsősor terül elénk, amin végig ilyen sötétkék szőnyeg van leterítve. Amikor belépünk a házba rögtön egy hatalmas nappaliba érkezünk, ahol gyönyörű képek vannak kiakasztva. Balra elérsz a konyhába, ami kis túlzás nélkül is elképesztő. Jobbra van egy fürdő és egy vendégszoba. Az emeleten van Christian szobája, két hálószoba, egy vendéglő és két fürdő. Hát esküszöm, hogy mindjárt lehidalok. Ez a ház szuper. Visszamentünk Christian szobájába, miután végigvezetett a házban. A szobája már magába óriási volt. Volt ott x-box, plazma tv, külön fürdő, hatalmas franciaágy, két babzsákfotel, egy ruhásszekrény, egy éjjeli szekrény, egy íróasztal. Egyszóval nagyon király. Ledobtam a táskámat és belehuppantam az egyik babzsák fotelbe. Levettem a kabátomat és elhelyezkedtem. A lábamat törökülésbe húztam és ránéztem Christian-ra. Odasétált hozzám és letérdelt elém. Megfogta a kezem és magára rántott. Átestem rajta, szó szerint. A kezem a feje mellett támasztottam meg felette térdeltem. Keze a fenekemre csúszott és a csípőjére ültetett.
-Te tényleg megbolondultál..-nyomtam mindkét kezét a feje mellé. Lassan lehajoltam hozzá és a nyakát kezdtem el csókolgatni. Számmal összeszorítottam a bőrt és finoman meghúztam.
-A kurva életbe is, elég volt!-kapta el a kezem és fordított a helyzetünkön.
Halkan kuncogtam, ahogy nem tudott bemászni a lábam közé, mert összeszorítottam. Egy apró mozdulattal szétnyitotta és közé mászott. Kezem a fejem mellé szorította, éppen úgy, ahogy az előbb én. Szintén a nyakamhoz hajolt és végignyalta. A hideg kirázott és azt hittem, hogy mindjárt meghalok. Apró puszikat hagyott a nedves bőrömön és finoman megszívta.
-Anyám! Fejezd be!-kezdtem el mocorogni alatta.
-Szépen kérd!-húzta meg a nyakamon a bőrt.
-A francokat!-nevettem.-Fejezed be!
Ahelyett, hogy befejezte volna, elkezdett egyre lejjebb csókolgatni. A kulcscsontomra adott apró puszikat és harapdálta is a bőröm.
-Basszus, könyörgöm! Hagyd abba! Kérlek szépen!-suttogtam.
Felemelte a fejét, rám nézett és megcsókolt. A pillangók a gyomromban totálisan felébredtek. Azt hittem, hogy mindjárt meg fogok halni. És mint minden jó, ez is véget ér egyszer. Na hát ennek az édesanyja vetett véget.

Jessy szemszöge

"Nem az az erős, aki nem aludt el még sírva,

hanem ki könnyes szemekkel a nehéz napokat kibírja. 

Nem az az erős, aki még egyszer sem bukott el,

hanem ki ezredjére is feláll, s tudja, küzdenie kell. 

Nem az az erős, ki még nem kapott pofont sem,

hanem ki még az ütések ellenére is boldogul az életben.

Eleshetünk százszor, de mindig kell találni kiutat,

még akkor is ha az élet nehéz és rögös utakat mutat. 

Nem az az erős, aki mindig bátor és nincs benne félelem,

hanem ki az mondja minden rossz ellenére:

BOLDOG LESZ AZ ÉLETEM!

Lassan sétáltam hazafelé. Ami ma történt az egyszerűen felfoghatatlan. Tom hogy a francba lehetett ennyire hülye? Olyan szinte megbántotta az én kis "húgomat." Még most sem tudom elhinni, hogy erre hogy volt képes. Gondoltam, hogy elmegyek hozzá. El is indultam, ám fogalmam sem volt, hogy mit is kellene majd mondanom neki.
Gondolataim közepette megérkeztem a nagy, sárga kapus ház elé, ahol az a srác lakott, akit nagyon szerettem. Valami mégis megváltozott.
Besétáltam a kapun és bekopogtam. Kis idő múlva kinyitotta az ajtót.
-Beszélnünk kell!-kezdtem bele.
-A számból vetted ki a szót..-mondta szomorúan és arrébb állt, hogy be tudjak menni.
Nem értettem, hogy miért is van rossz kedve és miért akar velem beszélni.
-Ülj le!-mutatott az ágyára és kis idő múlva ő is leült.
-Mi a baj?-kérdeztem idegesen.
-Elmegyek Jessy...-hajtotta le a fejét.
-Mi? Hova?-akadtam ki és felálltam az ágyról.
-Svédországba!-felelte.
A lélegzetem is elállt. Mi a fasznak megy Svédországba? Mindenkit külföld vonz?
-Minek?
-Tudod, hogy verseny szinten űzöm a box-ot. Na hát lesz egy meccs és kivisznek minket gyakorolni 1 hónapra. Azt hiszem, hogy szakítanunk kéne.
-Nem maradhatsz itt? Persze megértem és tényleg kellene egy kis idő, szóval a szakítás az elég jó ötlet! De mégis furcsa azért..-ültem le mellé.
-Akkor ennyi?-kérdezte.
-Nem muszáj örökre vége lennie a dolognak, de nekem amúgy is kell a szünet..sajnálom..barátok azért lehetünk..-indultam el a szobájából, hogy hazamenjek.

Fogtam magam és elsétáltam. Az elején elég nehéznek bizonyult, de ahogy jött ez a külföldi meccs, lesz időm átgondolni a dolgokat. Kell egy kis idő. 

Tom szemszöge

El sem hiszem, hogy Jessy már a sportmeccsem előtt is szakítani akart velem. Nem tudom elképzelni, hogy ez mind Allison miatt lenne. Itt valami más van a dologban. Attól tartok, hogy egy fiú. 

Túl nehéz valakit szeretni. hagyod, hogy átmásszon a magad köré épített falakon, meglássa az apró hegeket a szíveden, miközben rettegsz attól, hogy megbánt. Ha egyszer megnyílsz valakinek, csak remélheted, hogy észre fogja venni, hogy milyen értékes vagy! 

Egy nap, amikor már nem leszek melletted, hiányozni fogok neked. Hidd el, hiányozni fog minden, amit eldobtál magadtól. Hiányozni fog a mosolyom, amikor minden ok nélkül őszintén rád mosolyogtam. Hiányozni fog a nevetésem és a közös nevetéseink. A viccelődéseink, mert ne tagadd, de volt idő mikor te is jól érezted magad velem. Hiányozni fog az aggódásom, hogy bármi ostobaságot tettél, én aggódó tekintettel figyeltelek. Hiányozni fog az érintésem, a szavaim, a tekintetem. De még az is hiányozni fog, hogy idegesítselek. Egy nap majd rájössz. 

Nathan szemszöge

Párizs csodálatos. Eszméletlen szép házat vett anyukám és az egész város elképesztő. Azt hittem, hogyha majd elköltözünk, akkor végre normális életet tudok kezdeni, de ez kurvára nem így alakult. A helyzet az, hogy hiányoznak az elhagyott barátaim. Itt senkit sem ismerek és ez eléggé bosszantó. Úgy éreztem, mikor otthagytam a barátaimat, hogy majd miden sokkal könnyebb lesz. Kurvára nem ez történt. Minden sokkal nehezebb. Allison sincs itt, hogy folyton kioktasson, ha valami iszonyatosan nagy hülyeséget csinálok. 

Úgy döntöttem, hogy elmegyek és felfedezem a várost, hátha van is értelme a napjaimnak. Az Eiffel toronyhoz terveztem elsétálni, hiszen nem is olyan messze lakunk tőle. És akkor megláttam este Párizst. A lélegzetem is elállt. Azt hittem, hogy mindjárt elájulok. Gyönyörű volt. Az egész város ki volt világítva és valami csodálatos volt. Aztán eszembe jutott Ő. Az, hogy mennyire szeretné és mennyire csodálná ezt a várost, hiszen mindig is ide akart eljutni. Talán hiba volt elhagynom, de nem tehettem mást. Nem mondhattam neki el az igazat. Nem mondhattam meg, hogy egyedül jöttem Franciaországba és azt sem, hogy anyáék otthon maradtak. Nem mondhattam el semmit, mert azzal mindent tönkretettem volna.

Lydia szemszöge

Az esti randimra készültem. Úgy izgultam, mint még soha. Gyorsan elszívtam egy szál cigit, majd leültem a nappaliba és vártam. Vártam, hogy megérkezzen életem nagy lehetősége. Megérkezzen az, akit mindennél jobban szeretek. Aztán végre csöngettek. Gyorsan szaladtam ajtót nyitni és mikor megláttam, elállt a lélegzetem. Csak vacsorázni mentünk, de kék ing volt rajta, egy sötét farmer és egy fekete kabát, a kezében pedig egy csokor vörös rózsa. Nagy mosollyal az arcán nézett végig rajtam. Nem volt rajtam semmi extra, csak egy egyszerű halvány lila felső és egy magasított szarú nadrág, a kedvenc bakancsommal és a világosbarna kabátommal. Egy szerűen öltöztem és mégis tetszettem neki.
-Szia!-csókolt meg.
-Szia!- csókoltam vissza, majd elszaladtam a táskámért és el is indultunk. Odakinn hűvös szél fújt és azt hittem, hogy mindjárt össze fog fagyni a kezünk, amivel még csak véletlenül sem engedtük el a másikat. Azt hittem, hogy majd valami eldugott kis olcsó étterembe megyünk, ám óriásit tévedtem. Egy misslen csillagos étterembe hozott, ahol a kiszolgálás, a hely hangulata és az ételek is csodálatosak voltak. Mellesleg a legdrágább étterem, amit eddig ismertem.
-Ezt te sem gondolod komolyan?-bámultam rá fülig érő mosollyal.
-Tökéletes lánynak, tökéletes este!-puszilta meg az arcom, majd intett az eligazító fiúnak, hogy kísérjen minket az asztalunkhoz.
-Csodálatos ez a hely!-néztem körbe. Szinte minden asztal foglalt volt. Kristálycsillárok lógtak le a mennyezetről. Vörös színben pompázott az egész étkező. A kukták és felszolgálók sürögtek-forogtak az asztalok között a finom kajákkal.
-Tudod, hogy a legjobbat szeretném neked!-szorította meg a kezem.
-Szeretlek Aaron!-hajoltam át az asztalon és csókoltam meg.
-Én is szeretlek, Lydia!-mosolygott rám.

Allison szemszöge

Lehet, hogy az ember mindenben túl elhamarkodott döntéseket hoz. Kíváncsi voltam, hogy mi van most Nathan-al. Vajon hiányzom neki? Gondol rám? Vagy már túllépett és elfelejtett? Ezek körül a gondolatok körül kattogott az agyam, amikor megjelent az ablakom alatt Jessy. Akkorát ugrottam ijedtemben, hogy seggel leestem az ágyról. Az ajtóhoz szaladtam és kinyitottam.
-Te meg mi a jó francot csinálsz odakinn?-akadtam ki.
-Adrian-nal buli lesz és meghívtak minket. Menjünk légyszíves!-ugrott fel az ágyamra.
-Most? Vagy mikor?-lepődtem meg.
-Persze, hogy most! Kapkodd magad és öltözz fel, aztán pedig indulás bulizni egy jót.-dobott fejbe a kedvenc minion-os párnámmal.
-Fél óra és kész vagyok! Addig foglald el magad!-mutattam neki az asztalomon heverő jegyzetekre és könyvekre.-Olvass vagy nézz tv-t! Sietek!-futottam be a fürdőbe zuhanyozni.
Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy ez lesz életünk legdurvább estéje.

15. rész

Suli után bementünk a fizika előadóba, ahol a büntinket kellett letöltenünk. Ülni kellett és hallgatni a politikáról szóló legfrissebb híreket. A halál is jobb lett volna ennél. Boldogít a tudat, hogy a suli előtt vár Christian és Tom. 

-Baj van?-kérdeztem Jessy-től, aki folyton a telefonja kijelzőjét bámulta.

-Nem ír, nem hív és még csak fel sem veszi azt a kurva telefont! Most mégis mi a francot kellene tennem?-idegeskedik.

-Hallod, nyugi már! Biztos, hogy valami dolga van és nem ér rá, de megígérte, hogy itt lesz és akkor jön is!-próbáltam nyugtatni sikertelenül. Tiszta szomorú volt.

-Nem tudod, hogy milyen érzés ez..-suttogta.

-Sajnos pontosan tudom, hogy milyen érzés. Tudod, hogy mi történt Nathan-el. Napokig vártam, hogy írjon, de semmi. A különbség a kettő között csak az, hogy ti együtt is vagytok!-mosolyogtam rá. 

-Sokszor már nem úgy érzem. Most kaptam vissza, de talán újra elveszíthetem..-szomorodott el még jobban. 

-Fejezd be! Szereted?-álltam fel a tanár nagy meglepetésére.

-Igen, szeretem!-felelte röhögve.

-Akkor indulás! Mondd el neki, hogy mennyire fontos, mielőtt még túl késő lenne!-nyitottam ki előtte az ajtót. Felugrott a helyéről és kiszaladtunk a suliból. Basszus, most hagytuk ott a büntit. Nem érdekel. Ez fontosabb. Mikor kiértünk ott állt Christian a suli előtt és engem várt. Jessy gyorsan megölelt és rohant is Tom-hoz. Megálltam a lépcső tetején és mosolyogva néztem a felém közeledő srácra. Kezem végighúztam a hajamon, majd lassan leléptem az első lépcsőfokra. Gyorsított a léptein és pár pillanat múlva már testközelben volt. Kezét derekamra vezetve közel húzott magához. 

-Hiányoztál..-suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg. 

-Te is nekem..-szorítottam meg az ingét. 

Indítsd el!

Elengedtem, majd gyorsan futni kezdtem előle. Sajnos gyorsabb volt és a lépcső korlátjánál utolért. Csípőjével nekiszorított, ezért még a levegő is kiszaladt a tüdőmből.
-Hülye!-fogtam meg a karját.
-Imádom, mikor ilyen vagy..-suttogta és ha lehet, még jobban nekiszorított annak a szarnak, ami már kezdte nyomni a derekam.
-Nem kapok levegőt!-nevettem.
-Hát mindjárt nem fogsz!-mondta, majd egyre közelebb hajolt a számhoz. Annyira vágytam a csókjára. Annyira akartam őt. És megtette. Megcsókolt. Annyira lassú és gyengéd volt, hogy kapaszkodnom kellett, hogy össze ne essek.

-Nem tudod, hogy mennyire meg akartalak csókolni!-adott még egy laza puszit. 

-Tudom, hogy meg akartál! Én is téged!-mosolyogtam.

Tom szemszöge

Épp a sulihoz indultam, hogy Jessy elé menjek, amikor egyenesen nekem szaladt valaki. Majdnem fellökött. Felnéztem rá és akkor megláttam. Az arca ki volt pirulva és tiszta könny volt a szeme. Sírva a nyakamba ugrott.
-Kicsim, mi a baj?-szorítottam magamhoz.
Indítsd el!
-Szeretlek!-suttogta a fülembe.
-Én is téged, de elárulnád végre, hogy mi a baj?-emeltem fel a fejét.
-Csak rossz érzésem volt. Azt hittem, hogy már nem szeretsz. Nem vetted fel a telefonodat, nem írtál, nem hívtál. Azt hittem, hogy majd szakítani akarsz velem..-folyt le egy újabb könnycsepp az arcán.
-Vedd már észre végre, hogy őrülten szerelmes vagyok beléd! Sosem szerettem még senkit sem ennyire!-mosolyogtam, majd lassan és szenvedélyesen megcsókoltam.

-Tényleg szeretsz?-csodálkozott.

-Mindennél jobban kis hülyém!♥-adtam neki egy gyors puszit, majd kézen fogtam és gondoltam elviszem sétálni. 

Már egy fél órája sétálgathattunk, amikor megtörte a csendet.

-Végül is, hova megyünk?-kérdezte nevetve.

Egy pillanatra megálltam és elröhögtem magam. Fogalmam sem volt, hogy hova viszem. Csak jó volt vele.

-Majd meglátod!-kacsintottam, bár még magam sem tudtam, hogy mit is fog meglátni. 

-Hát jó!-szorította meg a kezem.

-Kérdezhetek valamit? Őszintén ez nem ide tartozik, de továbbra sem tudok semmit!-érdeklődtem.

-Persze, kérdezz csak!

-Mi volt Allison és Nathan között? Ezt azért kérdezem, mert majd mondani szeretnék utána valamit!-bátorkodtam feltenni kérdésemet.

-Ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondom, hogy szerették egymást, de sosem volt köztük semmi komoly. Allison rengeteget szenvedett Nathan miatt és ezt valószínűleg sosem bocsájtom meg annak a baromnak. Ám valamilyen szinten még mindig is fontos Allison-nak, hiába van ott Christian. Miért voltál erre kíváncsi?-hadarta el.

-Tudod, Nathan mindig őszinte volt vele?-kérdeztem.

-Hát igyekezett mindig is az lenni..de még ha nem is volt az, akkor is megtudta Allison mindig az igazságot!-mosolygott.

-Pont ezt akartam hallani!-feleltem. 

-Miért?-csodálkozott.

-Azért, mert elhatároztam valamit, amiben nem változtathatod meg a döntésemet!

-Rendben, de mi az?-kíváncsiskodott.

-El fogom neki mondani, hogy miattam kerültél kórházba! El fogok neki mindent mondani, hiszen joga van tudni, hogy mi történt a barátnőjével...-sóhajtottam.

-Ezt te sem gondolod komolyan...sosem fog megbocsájtani!-állt meg hirtelen. 

-Akkor is el kell neki mondanom..bántottalak és ez nekem fáj a legjobban! Legalább ha kioktat-és tudom ám, hogy milyen nagy szája van-akkor végre észhez térek és képes leszek tovább lépni ezen. Nem fogom emészteni magam emiatt.-válaszoltam.

-Nem fog megbocsájtani értsd már meg!!-kiabált. 

-Így lesz a helyes..hidd el!-nyugtattam, de láttam rajta, hogy totálisan kiakadt az ötletem végett. 

Megöleltem, megpusziltam, de még mindig ideges volt. 

-Nem mondhatod el neki!-kiáltotta. 

-Muszáj lesz kicsim! Ő is a barátom!

-Miután ezt bevallottad, már nem lesz a barátod!-hajtotta le a fejét.

-Tudod, legalább őszinte voltam..-suttogtam.

Ahelyett, hogy megnyugodott volna, elindult vissza a suli felé. 

-Most hova mész?-futottam utána. 

-Allison-hoz! Elmagyarázom neki..MINDENT!-nézett a szemembe. 

Halkan sétáltam mellette és bíztam benne, hogy Allison képes lesz majd megbocsájtani nekem. Egyszer visszakapom a barátot, akit most elveszítek. 

Kis idő múlva visszaértünk a sulihoz, ahol Christian és Allison a padon ülve beszélgettek. Lassan odasétáltunk hozzájuk.

-Hát ti?-ugrott fel Allison.

-Beszélnünk kell!-néztem rá.

-Jaj, valami baj van?-kérdezte.

-Hát attól függ, hogy mit is nevezünk bajnak!-hajtottam le a fejem.-Emlékszel, amikor Nathan-el bent jártatok Jessy-nél a kórházban? Rögtön az első nap?-kérdeztem.

-Igen, de te erről honnan tudsz?-csodálkozott.

-Nathan elmesélte, hogy mennyire sírtál és haza kellett vinnie! Na hát nekem be kell vallanom valamit!-kezdtem bele.

-Hallgatlak!

-Miattam került kórházba Jessy!-suttogtam.

-Ezt most nem hallottam jól, megismételnéd?-akadt ki. 

-Miattam került kórházba!-ismételtem meg. 

Láttam Allison-on, hogy mindjárt akkora pofont kapok tőle, hogy elszállok a holdig. Ám nem csinált semmit, csak állt előttem. Kis idő múlva elsírta magát.

-Dögölj meg Tom! Komolyan mondom, hogy nálad nagyobb rohadékot sosem ismertem..Még van képed ezután szerelmet vallani neki? Rohadj meg! De tényleg!-sikoltozott velem, mire Christian lefogta, magához húzta és megölelte. Jessy gyorsan odarohant hozzá és átvette az ölelést. Pár percig így álltak, majd egyszer csak Allison rám nézett és Jessy fülébe súgott valamit.

-Meg foglak fojtani!-kiabált velem. 

Már épp szaladt volna hozzám, ha Christian nem kapja el a derekát.

-A rohadt életbe is, most azonnal engedj el! Meg fogom fojtani! Christian!-ordítozott. Teljesen magán kívül volt. Fogtam magam és elmentem. Nem maradhattam tovább, hiszen már így is elég szarul éreztem magam. Azt hiszem, hogy elvesztettem egy barátot. Talán örökre. És ha őt megbántottam, akkor megbántottam Jessy-t is. 

14. rész

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. Azt sem tudtam, hogy mit keresek már megint a földön. Ráadásul egy ideig az sem esett le, hogy mellettem a földön ott feküdt Christian. Ezért lényegében rajta ébredtem. Halkan kimásztam mellőle, majd elővettem a laptopom és felnéztem facebook-ra. 9 értesítés fogadott.
Jessy: Hallod,nem fogod elhinni, hogy mi történt velem!☺ Lefeküdtünk Tom-al!♥
Lydia: Kellene egy kis segítség! Aiden randira hívott..♥
Ryan: Hazaértél? Minden oké?
Bonnie: Most legyél őszinte! Jók vagyunk mi együtt Noah-val?
Aiden: Miket szeret Lydia? Fontos lenne..
Noah: Szerinted igazán szeret még?
Tom: A barátnőd a világ legjobb nője!☺☺
Nathan: Köszönöm, hogy voltál nekem♥
Suzie: Nem mondod komolyan, hogy végre eltakarodott Nathan? :D
Na most erre mit mondjak? Mindegyik korán reggel ilyen aktív. Menjünk sorba.
Jessy: Azta! Gratulálok! Örülök nektek♥♥
Lydia: Rendben, suliban megbeszéljük! Gratulálok☺
Ryan: Kérlek, hogy ne aggód túl..minden rendben♥
Bonnie: Drága, ti mindig is összeillettetek♥ ne idegeskedj!
Aiden: Beszéljünk suliba☺
Noah: Persze, hogy szeret :)
Tom: Tudom ;) örülök és gratulálok☺
Nathan: Barátként mindig is leszek♥
Suzie: Na tesó, igaz a hír :) megszabadultál tőle☺
Miután visszaírtam mindenkinek, gyorsan leléptem facebook-ról és készítettem két bögre forró teát és palacsintát. Reggelinek azt hiszem, hogy pont tökéletes. Besiettem a szobámba, ami nagy meglepetésemre üres volt. Körülnéztem, de Christian-t nem találtam sehol. Lassan megfordultam és telibe nekiütköztem. Sikítva estem seggre. Ahelyett, hogy kiabálni kezdtem volna vele azért, mert a szívbajt hozta rám, ráadásul még nevetett is, hátradőltem a földön és a lélegzetem próbáltam szabályozni.
-Bocsánat!-röhögött.
Nem szóltam semmit. Még csak rá sem néztem.
-Hallod, tényleg sajnálom!-hagyta abba a röhögést. Lehajolt hozzám és segített volna felkelni, de kezénél fogva lerántottam. Ennek hatására átesett rajtam. Most én kezdtem el a röhögést. A bosszú még csak ezután következett. Átfordítottam a hátára és a derekára ültem. Nem sokáig élvezhettem a győzelmemet, ugyanis egy könnyű mozdulat kellett és már ő volt felettem.
-Na kislány!-mosolygott, miközben kezem a fejem mellé szorította.
-Eressz el!-nevettem.
-Szeretnéd, baby!-kacsintott. Ahelyett, hogy leszállt volna rólam, a nyakamhoz hajolt. A lehelete csiklandozta a nyakam és egy furcsa remegés futott végig a testemen.
-Annyira édes vagy ilyenkor!-suttogta a fülembe, engem pedig elkapott a gyomorgörcs. Azt hittem, hogy mindjárt megőrülök, ha nem csinál végre valamit. Ám nem olyan srácnak tűnt, aki nem szereti kínozni a lányokat. Persze jó értelemben. Ahelyett, hogy megérintett volna, leszállt rólam és kisétált a szobából.
-Nem jössz?-nézett vissza. Én még mindig ugyanabba a helyzetben feküdtem, pedig már nem is ült rajtam.
-Cseszd meg!-kiáltottam nevetve.
-Téged? Most?-akadt fel a szemöldöke, de tudtam, hogy direkt játszik.-Csak egy szavadba kerül..-röhögött.
-Magad!-mutattam be neki.
-Látni is szeretnéd?-kérdezte.
-Ki nem hagynám..-mosolyogtam.
-Csak akkor teszem, ha segítesz!-harapta be az alsó ajkát. Szeretem felizgatni az efféle szócsatákkal a fiúkat.
-Hogyan kellene segítenem?-sétáltam felé.
-Ne csináld ezt!-nyomott a falnak.-Bassza meg!-hajolt közelebb. Nem csókolt meg, nem tett semmit, csak nézett rám. A szeme elsötétült a vágytól.
-Sajnálom!-mosolyogtam.
-Ne sajnáld! Kibaszottul fel tudtál izgatni!-suttogta a fülembe.-Ezt most abbahagynám..-engedte el a kezem. Egy diadalittas mosoly jelent meg az arcomon. Megőrjít ez a srác, de ami még jobb, hogy én is őt. Elindultam a konyhába, ahova követett. Felugrottam a konyhapultra és néztem rá.
-A kurva életbe is, már megint kezded!-próbált nem felém nézni.
-Mégis mit?-néztem rá értetlenül.-Nem csináltam semmit!
-Ne tedd ezt velem..-könyörgött.
Odasétált hozzám és a lábam közé állt.
-Sajnálom..-simítottam végig a karján. Pólójánál fogva egy ölelésre húztam magamhoz.
Szorosan átkarolta a derekam és teljesen magához préselt. Éreztem, hogy kurvára fel volt izgulva, de mivel semmi közünk sincs egymáshoz, ezért nem tettem ez érdekében semmit.
-Tényleg sajnálom..-mosolyogtam rá.
-Máskor ne csináld ezt, csak akkor, hogyha nem félted a szüzességed..-kacsintott.
-Hogy mi? Te ezt honnan tudod?-tátottam el a szám.
-Tudom, hogy mit váltok ki belőled!-simított végig a derekamon.
-Azt hiszem, hogy inkább kajálnunk kéne!-néztem rá.
-Én is azt hiszem!-mosolygott.
Megreggeliztünk, elmosogattam, összetakarítottam és indultam a suliba. Ma nincs első két óránk, ezért könnyű volt beérni. Christian út közben elvált tőlem. Ő ment a kórházba, én a suliba.
Mikor beértem Jessy rögtön le is támadott.

Jessy szemszöge

Életem legcsodálatosabb éjszakája volt a tegnapi. Szavakba nem lehet összefoglalni, hogy mit éreztem. Ha eddig nem hittem el, hogy a szex kurva jó, akkor most már bizonyítékom is van rá.
-Allison! Végre! Mi tartott ilyen sokáig?-támadtam le a suliba belépő barátnőm.
-Nem volt kedvem bejönni hamarabb, mert Christian még nálunk volt!-válaszolt közömbösen. Hogy tudja ezt közömbösen elmondani? Hát esküszöm végem van!
-Hogy mi van?-szaladt fel a szemöldököm. Na jó, ez hülyeség, mert nem tud szaladni.-Hogy érted, hogy MÉG?
-Ott aludt!-húzta mosolyra a száját.-De most nem nekem kéne mesélnem basszus!-teremtett le.
-Ácsi! Neked is mesélned kell, de rendben, akkor elkezdem én!-nevettem el magam.-Iszonyatosan jó estém volt. Hát esküszöm neked, hogy nem is olyan vészes az első alkalom.-hadartam el.
-Gratulálok! Örülök, hogy minden oké! De gumit azért használtatok, nem?-nézett rám kérdőn.
-Persze, méghozzá csokis ízesítésűt!-ezen mindketten elröhögtük magunk.
-Te bekaptad?-csodálkozott.
-Dehogyis! Csak ha már csináljuk, akkor legyen stílusos. Amúgy nem volt neki másfajta otthon!-röhögtem.
Miután ezt a témát kitárgyaltuk, Allison-t megrohamozták a srácok.

Aiden szemszöge

Szóval mivel rossz fiús hírem van a suliba, ezért azt hinnétek, hogy sosem jutna az eszembe randira hívni egy lányt. Tévedés. Randira hívtam tegnap Lydia-t, de fogalmam sincs, hogy mit is kell ilyenkor csinálni. Nem maradt más választásom, beszélnem kellett Allison-nal.
-Beszélnünk kell!-rohantam oda hozzá és elrángattam Jessy-től, aki kérdőn nézett ránk.
-Mondd!-sóhajtott.
-Mit szeret Lydia? Hova vigyem? Mit csináljunk? Megdughatom az első randin?-hadartam el mindent. Egyébként az utolsóra csak kíváncsi voltam, de egyébként poénnak szántam.
-Először is Lydia szereti, ha aranyosan bánnak vele az emberek, de ne legyenek tipikus nyáladzó pincsik, akik mindenféle elcsépelt szerelmes ódákat mondanak neki. Vidd el mondjuk vacsorázni, aztán pedig horrorfilmre egy moziba, vagy ha nem akarsz pénzt költeni a mozira, akkor akár otthon is. A film legyen jó ijesztő, hogy közben hozzád tudjon bújni. Kurvára eszedbe se jusson az első randin megfektetni! Az felejtős. Hát kb ennyi.-csak úgy pergett Allison nyelve.
-Hát köszönöm..asszem!-mondtam, majd intettem és elindultam épp akkor érkező barátnőm felé.

Bonnie szemszöge

Bemesélhetem magamnak, hogy még mindig ugyanúgy szeretem Noah-t, de akkor hazudnék. Pár napja már máshoz kezdtem kicsit közelebb kerülni. Mindig néz suliba, mosolyog és valahogy teljesen beleszerettem. De én nem tudom, hogy mit is kellene tennem, hiszen ha most elveszítem, akkor valahogy mégis össze fogok törni. Tanácstalan vagyok.

-Szia!-érintette meg valaki a vállam. Megpördültem és akkor találkozott a tekintetünk. Azt hiszem, hogy meghaltam egy kicsit. 

-Hali!-köszöntem vissza.

-Van kedved csatlakozni hozzánk délután?-kérdezte és le sem vette a tekintetét a számról. 

-Hát nem is tudom..nem is ismerlek úgy igazán!-bizonytalanodtam el.

-Engem mindenki ismer..TE pedig meg fogsz..és hidd el, hogy tetszeni fog!-suttogta a fülembe. A hideg végig szaladt a hátamon és azt hittem, hogy mindjárt össze fogok esni. 

-Várj meg!-nyögtem ki nagy nehezen. Egy hatalmas mosoly terült el az arcán. Beletúrt a hajába, majd intett és tovább sétált. Most néztem meg igazán. A stílusa kibaszott jó. A szőke haja olyan szexi. A kék szemei pedig teljesen elvarázsolnak. Nem lehetek szerelmes, hiszen még mindig barátom van. Én hülye pedig belementem a délutánba is. Jézusom. Valószínűleg ha ezt a csajok megtudják, ki fognak akadni. Na, de nem muszáj nekem ezt elmondani. Ez az! Még nem mondom el, csak ha már én biztos leszek a dolgomban. 

Allison szemszöge

Siettem órára, amilyen gyorsan csak tudtam. Fogalmam sem volt, hogy hova a francba is tűnt el Jessy és Bonnie. Mondjuk az eléggé kezd furcsa lenni, hogy Noah és Bonnie mostanában nem igazán vannak együtt. Nem tudom, hogy mi lehet velük. 

-Allison!-kiáltott utánam valaki. Mikor megláttam, hogy ki az, a szívem kihagyott egy ütemet. Christian állt ott a terem előtt, ahova épp bemenni készültem.

-Hát te?-sétáltam oda lassan hozzá. 

-Látni szerettelek volna..-jött ő is közelebb. Keze zsebre volt dugva. Annyira szexi volt.

-Itt suliban? Már órám van!-nevettem. 

-Nem érdekel..-jött oda és szorított magához. Kezem a hajába vezettem és játszottam vele. Fejem a mellkasához nyomtam és hallgattam a szívverését. Ez egy olyan pillanat volt, amit nem akartam, hogy véget érjen. 

-Hagyd abba!-nevetve nyomott a falnak. Derekam leszorította a kezével, hogy ne tudjak mozogni. Lassan közel hajolt a nyakamhoz és hozzányomta a száját. 

-Most azt hiszem, hogy én kínozlak téged!-fújt meleg levegőt a nyakamra. 

-Mennem kell órára!-nevettem. 

Nem akart elengedni. Kezem a falhoz szorította. Már azon volt, hogy megcsókoljon, amikor megjelent Jessy.

-Allison! Órán kéne lenned!-röhögött azon, hogy totál elvörösödtem. 

-Jessy! Azt hiszem, hogy neked is!-röhögtem én is.-Mi most megyünk órára, később beszélünk!-adtam egy puszit Christian arcára, majd Jessy-vel besétáltunk a terembe. 

Úgy tettünk, mintha mi sem történt volna, ám a teremben a tanárunk elég ideges volt ránk.

-Elmagyaráznák, hogy hol is jártak?-vágta le a könyvét az asztalra.

-Csak mosdóban!-feleltem. 

-Persze, az tényleg mosdó, ha a folyosón flörtölgetnek a fiúkkal!-kezdett kiabálni.-Azt hiszik, hogy nem hallottam, hogy mi folyik odakinn? Hát ne nézzenek már hülyének!-vörösödött be a feje. 

-Mi egy szóval sem mondtunk ezt magára. Elnézést a késésért!-próbálta menteni a menthetőt Jessy. 

-Suli után büntetés! Mindkettőnek!-kiabált, majd leültetett a helyünkre. Azt hittük, hogy könnyű bünti vár minket! Tévedtünk..