Reggel halk kopogásra ébredtem. Kómásan siettem ajtót nyitni, ahol Bonnie és Jessy állt.
-Hát ti mit kerestek itt ilyen korán?-kérdeztem.
-Beszélnünk kell és azt hiszem, hogy neked kellene kezdened!-lépett be a házba Bonnie, majd egyenesen a konyha felé vette az irányt. Jessy-t is beengedtem és leültem melléjük. Adrian hála az istennek már elment, szóval miatta nem kellett magyarázkodnom.
-Miről akartok tudni?-sóhajtottam.
-Basszus, mindenről!-nézett rám Jessy.-Van neked fogalmad arról, hogy mi van Nathan-al? Hogy látta azt a rohadt videót és vajon mit is gondolhatott szerinted?
-Figyeljetek rám! Tudom, hogy nagy hibát követtem el, de nem vagyok együtt Nathan-al. Elvégre basszus, itt hagyott..Miért tartoznék neki bármivel is?-kezdtem el hisztizni.
-Azért Allison, mert még mindig szereted és beszélned kellene vele..-javasolta Bonnie.
-Mennyire néznétek hülyének, ha azt mondanám, hogy vettem egy repülőjegyet Franciaországba?
Bonnie és Jessy tátott szájjal néztek rám. Valószínűleg egy kis idő kell, amíg feldolgozzák a híreket.
-Hogy mit csináltál? El akarsz menni Franciaországba?-kérdezte Jessy.
-Hát eddig úgy terveztem, de szeretném hallani a véleményeteket!-feleltem.
Jessy ahelyett, hogy szólt volna egy szót is, a nyakamba ugrott.
-Allison ezt miért nem említetted hamarabb?-kérdezte idegesen Bonnie, de láttam, hogy mosolyog.
-Hát tegnap akartam, de egy kicsit máshogy alakult az este.
-És ő tudja? Ja mikor mész?-bombázott kérdésekkel Jessy.
-Hát ő nem tudja, mert meglepetésnek szánom és ma este indulok!-mosolyogtam.
-Be van már pakolva a cuccod?-futottak a csajok a szobámba.
-Bepakolnátok, amíg lezuhanyozok?-kérdeztem.
-Annak valószínűleg rossz vége lesz, de megkértél, ezért örömmel!-villantott felém egy ördögi mosolyt Jessy.
Berohantam a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak. A csajokat az óriási bőröndömnél hagytam, a kipakolt szekrénnyel együtt.
Jessy szemszöge
-Bonnie, azt a kivágott felsőt dobd ide légyszíves!-mosolyogtam Bonnie-ra.
-Hmm..biztos, hogy ilyen merészet akarsz?-kérdezte.
-Persze! Hiszen Franciaország, Nathan, békülés, szex..-röhögtünk fel Bonnie-val.
Nem tudtam, hogy is mondhatnám el Bonnie-nak, hogy lefeküdtem Christopher-el. Vajon megérti? Vagy ki fog akadni?
-Min gondolkodol ennyire?-nézett fel a nagy ruhakupac mögül.
-Semmin..pakoljunk!-próbáltam terelni a témát és végül megérkezett Allison is.
-Mi újság van Christopher-el?-vigyorgott.
-Azzal a Christopher-el?-akadt ki Bonnie.
-Nem mesélte?-csodálkozott Allison.
-Hát nekem még nem mondott semmit az tuti!-ült fel Bonnie és kérdőn nézett rám.
-Pont ma akartam elmondani neked, mert tegnap este nem volt rá alkalmam, hiszen te is Adam-el voltál, mi meg hazamentünk és hát lefeküdtünk!-pirultam el.
-Lefeküdtetek?-kiáltott Allison és Bonnie egyszerre.
-Igen!-hajtottam le a fejem.
Azt hittem, hogy majd megértik. Már épp azon voltam, hogy lehet haza kellene mennem, amikor hangos sikítozásba kezdtek és mint az 5 évesek, egymás kezét fogva ugráltak.
-Jessy és Christopher lefeküdtek!-sikítoztak és megöleltek.
-Nem olyan nagy szám..csak egy este volt!-mosolyogtam.
Bonnie szemszöge
Most min akadjak ki? Azon, hogy Jessy és Christopher lefeküdtek? Vagy azon, hogy Allison Franciaországba megy Nathan-hoz? Minden esetre mind a kettőnek örülök. Már csak Adam-ra van szükségem. Olyan kis cuki.
Allison szemszöge
*2 órával később*
-Vigyázol magadra ugye?-nézett rám jelentőségteljesen Jessy.
-Persze, hogy vigyázok!
-És minden nap hívsz majd!-tette hozzá Bonnie.
-Csak 2 hétre megyek! Karácsonyra itthon vagyok! Bonnie, ha fizeted a telefon számlát, akkor minden nap hívlak!-rángattam a szemem (kacsintottam), majd megöleltem őket és felszálltam a repülőre.
A kilátás a repülőn elképesztő volt. A tenger valami gyönyörű szép. Soha életemben nem láttam ilyen szépet. Gondoltam, hogy elütöm az időt, amíg nem landolunk, szóval elővettem az egyik kedvenc könyvemet és olvasni kezdtem.
*2,5 órával később*
Leszálltunk. Gondoltam egyet és a csomagjaimat fogva elindultam. Út közben elővettem a telefont és Nathan-t hívtam. Két csörgés után felvette.
-Szia!-szóltam bele.
-Mit szeretnél?-nem is köszönt csak rögtön a lényegre tért.
-Itt vagyok Franciaországban..hozzád jöttem! Itt állok a repülőtéren..-suttogtam.
-Most lehet, hogy csak én hallok rosszul, de megismételnéd? Mi az, hogy itt vagy Franciaországban? Te normális vagy? Azonnal ott vagyok! Miért kellett ezt?-hallottam, ahogy becsapta maga mögött az ajtót.
-Miattad jöttem!-válaszoltam.-Mert sajnálom..mert látni akartalak..
-El ne mozdulj onnan és remélem hoztál esernyőt, mert szakad az eső! Csak nézz ki az ablakon! Leteszem..sietek!-nyomta ki a telefont. Gondoltam egyet és kisétáltam az épület elé pont olyan helyre, ahol nem ért az eső. Már 10 perc is eltelhetett, amikor megláttam. Teljesen megváltozott. Sokkal de sokkal helyesebb lett. A haja, a stílusa..minden.
Indítsd el!
Körülnézett, majd mikor észrevett, megállt. Fogtam magam, majd odafutottam hozzá. A cuccaim kicsit lassítottak rajtam, de minden erőmet összeszedve rohantam. Egyenesen a karjai közé vetettem magam.
Szorosan megölelt, majd hagyta, hogy már csak sírjak a karjai között.
-Én annyira, de annyira sajnálok mindent! Amit láttál, az nem épp jó állapotomban készült..-fogtam meg a kezét.
-Én még mindig nem vagyok képes elhinni, hogy itt vagy! Annyira hiányoztál..-suttogta és magához húzott.-Ne aggódj, Adrian felhívott és elmagyarázott mindent..
-Te is hiányoztál..-karoltam át a nyakát.
10 perc is eltelt, mire elengedtük egymást.
-Meddig maradsz?-kérdezte.
-Karácsonyig..-mosolyogtam.
-Mi az? Mit mosolyogsz?-nézett rám.
-Annyira más vagy..-adtam egy puszit az arcára.
-Gyere, menjünk!-fogta meg a kezem, majd a cuccaimat összeszedve el is indultunk a házába.
Bő 10 perc alatt odaértünk, majd mikor megláttam, hogy hol lakik, tátva maradt a szám.
-Úristen!-néztem rá.
-Tetszik?-kérdezte.
-Még kérdezed?-mosolyogtam rá és siettem befelé az esőről.
Kinyitotta az ajtót, majd bepakolta a cuccaim a házba. Végignéztem a nappalin. Szolid, visszafogott, tipikus Nathan. Viszonylag rendben tartották a házat.
-Anyukádék?-kérdeztem.
-Allison erről beszélnem kellene veled..-fogta meg a karom és bevezetett a konyhába. Felrakott a teának forrni vizet, majd felém fordult.
-A helyzet az, hogy egyedül jöttem el Franciaországba!-nézett rám.
Éreztem, hogy csípik a szemem a könnyek és felálltam a székről, majd rohantam be az egyik szobába, amit megtaláltam. Hát pont az ő szobája volt. Ráfordítottam a zárat, majd utat engedtem a könnyeimnek. Becsapva éreztem magamat.
-Allison! Kérlek, nyisd ki az ajtót!-kiabált be Nathan.
Szó nélkül hagytam kérését és körülnéztem. A tekintetem megakadt a tükrös szekrénye egyik polcán lévő képen. A bálon készült a kép, ahogy éppen táncoltunk. A szívemet, mintha jó erősen megszorították volna. Aztán megláttam a dobozban lévő képeket. Elvettem a polcról a dobozt és kiszedtem a fényképeket. Minden mi voltunk. Valószínűleg mindenki fotózta azt a kevés pillanatot, amikor boldogok voltunk egymással. Aztán itt kötöttek ki a képek.
Ezt el sem tudom hinni. Valamit tényleg érzett irántam? Lassan az ajtóhoz sétáltam és kinéztem a kulcslyukon. Nem volt ott senki. Fogtam a képeket és kinyitottam az ajtót, majd a konyhába sétáltam. Megtaláltam, amint épp vacsorát készít. Halkan leültem az asztalhoz és magam mellé tettem a fotókat. Valószínűleg tiszta piros a szemem, de ez jelen pillanatban a legkevésbé sem érdekel.
-Miért?-suttogtam halkan.
Anélkül, hogy megfordult volna, válaszolt.
-Mert egyedül akartam..
-Nem az! Hanem ezek?-mutattam fel a képeket és közelebb sétáltam hozzá. Kivette a kezemből, majd közelebb lépett hozzám.
-Mert csak ezek maradtak nekem belőled..-suttogta és olyan közel lépett, hogy hallottam a sűrű lélegzetvételét.
-Hiszen most is itt vagyok..
-Sosem voltál igazán az enyém, mert én mindig elbasztam valamivel..-adott a számra egy puszit. Majd még egyet és még egyet. Aztán már addig osztotta a puszikat, amíg szenvedélyesen meg nem csókolt.
Kicsit sem bántam ezt a csókot és sokkal tovább elviseltem volna, ha az a rohadt telefonom nem szólal meg a táskámban.
-Ne vedd fel..-suttogta.
-Nem lehet! Biztos, hogy Jessy-ék azok..velük muszáj lesz beszélnem!-simítottam végig az arcán, majd szaladtam felvenni a telefonom.
-Halló!-szóltam bele.
-Na mesélj, de azonnal!-sikoltottak bele a csajok.
-Halkabban már basszus, mert kiszakad a dobhártyám!-nevettem.-Mit meséljek?
Nathan közben odajött és kért, hogy hangosítsam ki.
-Dugtatok már?-kiabált bele Bonnie.
-Persze, Bonnie! Már kétszer is!-szólalt meg mellettem Nathan is.
-Nathan? Anyám, de ciki. Allison, te kihangosítottad?-kiabált velem és szinte láttam magam előtt, ahogy elvörösödik.
-Csajok, ha most nem bánjátok, akkor letennénk, mert Allison-nal épp jól elvoltunk, szóval legyetek jók, majd beszélünk! Sziasztok!-nyomta ki a telefont Nathan, meg sem várva a választ.
Nathan szemszöge
Azta! Még most sem tudom elhinni, hogy itt van Allison. Amíg nem jelent meg, addig nem tudtam pontosan, hogy mennyire is hiányzik. Most viszont rájöttem, hogy nagyon.
Kivettem a telefont a kezéből, majd a derekánál fogva közelebb húztam magamhoz és lassan, de szenvedélyesen megcsókoltam. Nem ellenkezett. Egyik kezével a hajamba túrt, a másikkal pedig a pólóm fogta marokra. A csókot megszakítva a füléhez hajoltam és megpusziltam.
-Zuhanyoznod kellene!-suttogtam, mire végigfutott rajta a hideg.
-Elkísérsz?-kérdezte remegő hangon.
-Nagyon szívesen elkísérnélek, de figyelnem kell a vacsira!-mosolyogtam rá.
Durcás fejet vágott, majd fogta a bőröndjét és behúzta a szobámba.
Az eső még mindig szakadt odakinn és dörgött egy hatalmasat az ég. Allison sikítva rohant ki a szobából, egyenesen hozzám.
-Mi a baj?-öleltem magamhoz.
-Á, igazán semmiség, csak egy picit félek a vihartól!-nevetett saját magán.
-Ameddig én itt vagyok, addig nem kell semmitől sem félned, megígérem!-fogtam két kezembe az arcát és egy gyors puszit nyomtam a szájára, majd siettem vizet engedni neki a kádba.
Amíg én azt készítettem, elment a cuccáért és egy bő 5 perc múlva meg is jelent az ajtóban..
-De édes vagy!-adott egy puszit az arcomra.
-Tudom, nem kell mondanod!-nevettem fel, majd elvettem tőle a cuccait és leraktam a mosógépre.
Gyorsan kimentem a fürdőből, hogy ellenőrizzem a kaját és, hogy hagyjam Allison-t fürdeni.
Jessy szemszöge
Úgy volt, hogy anyukámék ma este egy grillpartira mennek, de meggondolták magukat és itthon maradtak. Próbáltam hívni Christopher-t, hogy ma nem alkalmas az idő, hogy eljöjjön, de nem tudtam elérni telefonon. Benn ültem a konyhába és éppen a laptopom-on nézegettem a facebook-ot, amikor megszólalt az ajtócsengő. Mivel senki sem szaladt, hogy kinyissa, ezért nagy nehezen felkeltem. Apa épp akkor ment kinyitni. Kinyitotta és amikor megláttam Christopher-t a szívem kihagyott egy ütemet. Azt hiszem, hogy nem érem meg a karácsonyi bulit. Egy nagy csokor vörös rózsa volt a kezében.
-Jó estét! Jessica-t keresem!-fogott kezet apával.-Christopher Morgan vagyok.
-Szia! Ami azt illeti a lányom nagyon beteg lett és azt hiszem, hogy nem kellene zavarnod a pihenésben!-már épp oda akartam rohanni az ajtóhoz, amikor anyu jelent meg a hátam mögött.
-Kivel beszélget apád?-kérdezte tőlem, majd megindult a nappali felé.
-Fogalmam sincs, de ez nem is érdekes. Süssünk inkább olyan boci szeletet, amit annyira szoktunk szeretni!-öleltem meg anyukámat.
-Rendben, de akkor készítsd elő a hozzávalókat, amíg én megnézem, hogy ki jött hozzánk!-mosolygott rám.
-Anya, ez igazán felesleges, hiszen úgyis mindjárt elmegy és nekünk meg meg kellene sütni ezt a sütit..-próbáltam menteni a menthetőt.
-Jessica, neked mi bajod van?-jaj! A teljes nevemet mondta. Úgy tűnik, hogy kicsit pipa lett.
-Semmi anyu, de süssük már meg ezt a rohadt süteményt, amíg még van kedvem..-jegyeztem meg, mire anya sarkon fordult és kisétált apához.
Szerencsére apa addigra már elküldte Christopher-t és így nem kellett annyira magyarázkodnom.
-Menj fel inkább a szobádba!-lépett be apa a konyhába.-Beszélnem kell anyáddal!-dühösnek tűnt. Nagyon dühösnek.
Nathan szemszöge
Allison egy 20 perc alatt végzett a fürdéssel, mire én elkészítettem a vacsit és fel is tálaltam. Amerikai palacsintát készítettem Nutella-val, tejszínhabbal és lekvárral. Bő pizsinadrágba és egy rá picit nagy pólóba jött elő a fürdőből. A haja még nedves volt a víztől. Odamentem hozzá és megcsókoltam. Kezem belevezettem a hajába és finoman végigsimítottam.
-Megcsináltam a vacsit! Gyere!-fogtam meg a kezét és az asztalhoz vezettem.
-Azta! Te aztán ügyi vagy!-nyomott puszit az arcomra.
Leültünk és elfogyasztottuk a vacsinkat.
-Mindjárt rosszul leszek!-dőlt hátra a székén Allison.
Elnevettem magam a kijelentésén és elpakoltam a tányérokat.
-Gyorsan elszaladok lezuhanyozni, addig megteszed törpim, hogy megcsinálod az ágyat?-néztem rá boci szemekkel, aminek tudtam, hogy sosem bír ellenállni.
-Siess!-szaladt be a szobába.
Nem kellett egy 10 perc sem és már készen is voltam. Allison már az ágyban feküdt és tv-t nézett. Becsuktam magam után a szoba ajtaját, leoltottam a villanyt és befeküdtem mellé. Ugyan azon a helyen maradt, ahol eddig ült. Azt hittem, hogy nem akar közelebb mászni, mikor egy pillanatra nem néztem oda és lebirkózott.
-Megvagy!-nyújtotta rám a nyelvét.
-Szeretsz az ágyban játszani törpim?-húztam perverz mosolyra a szám.
-Hát most nem, mivel fáradt vagyok!-mosolygott rám, majd hátat fordított nekem, fenekét a csípőmnek nyomta, kezem derekára vezette és elaludt. Imádtam, hogy itt van velem. Ha a meglepetésemet pedig megtudja, mindennél boldogabbá teszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése