4. rész

   Reggel izgatottan ébredtem fel. Valami furcsa érzésem volt. Ma történni fog valami. Tegnap megkerestem az itthon őrzött báli ruhám, ami sötétkék színű volt és földig érő. Körbe fodrok vették körül. Felvettem ezt és a fekete magassarkúm, majd anyuék bevittek kocsival és találkoztam Jessy-kel. Jessy sötét vörös elől nyitott ruhába volt, amiben olyan szinten gyönyörű volt, hogy állítom Tom rögtön felizgul majd rá. Bonnie pedig babarózsaszín, hátul nyitott hátú ruhát vett fel. Mihelyst végig dicsértük mindenki ruháját, elindultunk a bálba. A suli elé érve megpillantottuk kísérőinket. Na ilyen az, amikor elakad a lélegzeted. Életemben nem láttam még három ilyen helyes srácot. És akkor nekem annyi volt, mert megláttam Őt. Tökéletes volt. Ő is észre vett, majd megfogta párja kezét és besétált az ajtón. Észre sem vettem, hogy a többiek már javában beszélgetnek és épp rám várnak. Odamentem Ryan-hez és megöleltem, majd belekaroltam és végre kezdődhetett a buli.

-Majd beszélnünk kell!-súgta oda Jessy.

-Tudom!-suttogtam. 

   Ryan és én a fotó sarokba mentünk és csináltattunk egy képet. 

-Kérsz valamit inni?-kérdezte.

-Hát egy pohár boros kóla jól esne!-mosolyogtam rá.

-Máris hozom!-mondta, majd sarkon fordult és el is ment. 

   Pár perce még tök egyedül voltam, amikor megjelent mellettem valaki és felcsendült egyik kedvenc sírós számom. (Indítsd el!)

-Táncolsz velem?-kérdezte egy hang a hátam mögül, ám jól tudtam, hogy ki az. Csukott szemmel is felismerném. 

   Csak néztem rá. Olyan szinten lefagytam, hogy egy kurva szót sem voltam képes kinyögni. Ehelyett kezem a kezébe raktam és hagytam, hogy vezessen a tánctér felé. 

-Utállak!-fontam nyaka köré a kezem és elmosolyodtam.

-Tudom! Én is téged!-húzott közelebb derekamnál fogva és rám mosolygott.

-Akkor megnyugodtam!-néztem a szemébe. 

Hogy van az, hogy ezek a szemek egy pillanat alatt rabul tudnak ejteni? Nem akarom őt szeretni és amúgy is mit csinálok? Itt táncolok vele, mikor Ryan ott vár gondolom, ahol eddig voltam, Jessy-ék totál ki lehetnek rám akadva. Én mégsem érzek bűntudatot. A szám véget ért, én pedig amilyen gyorsan csak tudtam, otthagytam Nathan-t. 

-Ez meg mi volt?-akadt ki Jessy, ám nem volt időm válaszolni, mert Tom a tánctérre húzta és kedvenc számát kérte. (Indítsd el!)

   Ahogy ott táncoltak, a szívem kihagyott egy ütemet. Boldogok. És ha Jessy boldog, akkor nekem sincs okom szomorkodni. De hiányzik. Egy pillanatra elkalandozott a tekintetem és mikor visszatévedt Jessy-ékre az állam a földet súrolta. 

Tom engedélyt kért a csókra, majd lassan, de biztosan megcsókolta Jessy-t. Bonnie épp akkor ért mellém, ezért fejét a csókolózó pár felé fordítottam. 

-Megcsókolta!-mondta tök természetesen.-Várj! Megcsókolta!-sikoltott. 

-Bonnie, halkabban!-nevettem.-Amúgy azt hiszem, valaki szeretne táncolni veled!-mutattam a háta mögött álló Noah felé.

-Nem! Beszédem van veled és azt hiszem Jessy-nek is!-akadt ki.

-Azt hiszem, hogy az ráér máskor is!-kacsintottam és kezét Noah kezébe tettem, majd integettem nekik. 

-Eltűntél!-fogta meg a vállam Ryan.

-Sajnálom!-néztem rá.

-Enyém lehet az első tánc?-kérdezte mosolyogva. Megijedtem.-Nyugi, csak barátok vagyunk!

-Ja,persze!-követtem. A helyzet, hogy az első már másé volt.

Pont egy lassú szám következett. (Indítsd el!)

   A tekintetem találkozott Nathan-vel. Érzetem, hogy egy könnycsepp lefolyt az arcomon.

-Baj van?-kérdezte Ryan.

-Ja, nem csak olyan szép ez a szám!-hazudtam.

-Utállak!-tátogtam Nathan felé.

-Én is téged!-mondta, majd elsétált a haverjaihoz. 

Miután végigért a szám, odamentünk a többiekhez. 

-Mesélj!-mosolyogtam Jessy-re. 

-Annyira jól csókol!-nevetett.

-Neked csak a 'jól' jut az eszedbe?-csaptam a homlokomra.-Basszus, te már most totál belezúgtál!-öleltem meg.

-Hmm..az lehetséges, de azt hiszem adott rá okot.

-Az biztos!-kacsintottam. 

   A csajokkal siettünk csináltatni egy hármas fotót és megittunk vagy 3 pohár boros kólát. 

-Mi van Nathan-el?-terelte a témát Bonnie.

-Az most mellékes!-szomorodtam el.

-Jaj te! Dehogy mellékes. A karate tudásommal leverem az a balfaszt.-kiáltotta Jessy.

-Jessy! Te a karate tudásoddal maximum saját magadban teszel kárt!-mondta Bonnie, mire olyan szinten szakadtam a röhögéstől, hogy a boros kólát a mellettem elhaladó csajra köptem, aki nem mellesleg Nathan párja volt. Még bocsánatot sem tudtam kérni tőle. 

-Ez jó volt csajszi!-ölelt meg Jessy. 

-Jön a herceged! Készítsd a szád!-nevettem.

Tom egy kicsit futva jött ide hozzánk.

-Nem jöttök ki?-kérdezte.

-Csajok?-kérdezte Jessy, mire mindketten bólogatni kezdtünk.

-Menjünk akkor!-mosolygott Tom, majd megfogta Jessy kezét és elindultunk. Út közben mellém csapódott Ryan és Bonnie mellé Noah. 

   Miután kiverekedtük magunk a tömegen, a friss hideg levegő kellemes borzongást okozott. 

-Bonnie!-szólt neki Noah, majd baszd meg eskü alig láttam valamit a döbbenettől, hirtelen lesmárolta. Az eső is eleredt, mi pedig kacsává áztunk. Valljuk be, hogy a kacsák azok cukik.

Bonnie csak pislogott, mert még mindig nem tudta elhinni azt, ami történt. Én is nehezen. Az eső már teljesen eláztatott és kezdtem fázni, amikor Ryan rám terítette a zakóját. Ekkor lépett ki az ajtón Nathan és megjelent a sarkon Bryan. Na ennek kurvára nem lesz jó vége. Bryan, Jessy egyik haverja, akivel mondhatjuk, hogy többet éreznek egymás iránt barátságnál.
-Jessy?-akadt ki.
-Allison?!-készültem a Nathan általi lebaszásra.
-Jézusom segíts!-szólaltunk meg Jessy-vel kórusban.
-Komolyan Lydia-tól kell megtudnom, hogy sulibálotok lesz? Azt hittem, hogy szólsz és akkor elkísérlek! Látom, hogy a tacskók jobban bejönnek.-kiabált Bryan és egyre közeledett Tom felé.
-Ryan, hazamehetnénk?-kérdeztem kísérőmtől, aki a kezemet szorongatta.
-Bocs, de vele biztos, hogy nem mész sehova!-fogta meg a kezem Nathan.
Mindeközben Bryan és Tom egy kicsit összeverekedtek.
-A rohadt életbe is! Fejezzétek már be!-sikoltott Jessy.-Bryan te nem tartozol a világomba. Szeretlek, de nem működhet. Sajnálom!-fogta meg Tom kezét Jessy, majd visszasétáltak az épületbe.
   Bryan fogta magát, majd elsétált.
-Na akkor most jöhet az én halálom is!-szólaltam meg.
-Szóval vele jöttél?-kérdezte Nathan.
-Nem értem, hogy ez miért is érdekel most téged! Te mindig akkor jössz, amikor a legkevésbé van szükségem rád és mindig eléred, hogy veled foglalkozzak. Már nagyon elegem van!-kiabáltam, majd beszaladtam Jessy-ék után.
-Baj van?-szaladt oda Jessy, majd megölelt.
-Ja, baj van! Utálom!-mosolyogtam.
-Felejtsd el! Egy faszfej!-nézett rám Tom.
-De az én faszfejem!-kacsintottam, majd odafutottam Ryan-hoz. Ryan megölelt, majd megfogta a kezem és Bonnie-hoz vettük az irányt.
-Hova tűnt a herceged?-kérdeztem.
-Most veri meg Nathan-t.-jelentette be.
-Oké! Várj! Mi van?-akadtam ki.-Mi az, hogy megveri?
-Tudod, hogy kiáll a barátai mellett és te az vagy! Nem mellesleg a barátnője legjobb barátait is megvédi!-mosolygott és fülig pirult.
-Barátnője? Jártok?-tátottam el a szám.
-Aham, járunk!-mondta tök természetesen.
-Azta, sokáig Bonnie!-sikoltva ugrottam a nyakába. De imádom ♥
   Miután kisikoltoztuk magunkat, Ryan kézen ragadott, szóltunk Jessy-éknek és indultunk haza.
-Hova mész?-futott utánam Nathan.
-Haza! Ryan-el!-szóltam vissza közömbösen.
-Szép estét!-gúnyolódott.
-Ne nézz már kurvának! Mit képzelsz magadról?-kiabáltam.
Jessy, Tom és Ryan csak álltak mellettem.
-Egy szóval sem mondtam, hogy kurva vagy. Csak ebből ez jön le.
-Miből?-kérdeztem vissza.
-Abból, hogy kb. 2 órája még engem kerestél, de kiderült, hogy Ryan-el jöttél! Még az első táncot is velem táncoltad! De gondolom ez csak a játékod része!-mondta, majd otthagyott minket.
   Az érzéseim folyamatosan kavarogtak. Olyan volt, mint amikor kitépnek belőled valamit, amihez eddig nagyon ragaszkodtál. Jessy odajött, megölelt, majd szidni kezdte Nathan-t. Ezen már csak nevetni tudok.
-Hazamegyünk?-kérdeztem.
-Aham, induljunk!-mondta Jessy.
   Elindultunk, miközben szintén elkezdett esni az eső. Másodjára ázott át teljesen a ruhám. Jessy és Tom szaladgáltak az esőben és néha-néha megölelték egymást.
-Ryan, azt hiszem, hogy magyarázattal tartozom!-álltam meg Ryan előtt.
-Felesleges, Allison!-mosolygott.-Szereted!
-Sajnálom! Tudom, hogy megint hibát követtem el és iszonyat bűntudatom van. Meg tudsz bocsájtani?-néztem rá reménykedve.
-Nem haragszom rád!-húzott magához egy ölelésre.
-Imádlak♥-mondtam.
-Én is téged♥-felelte, majd Jessy-ék után futottunk, ami magassarkúban nem kis feladat.
   Este az utca gyönyörű volt. A lámpák megvilágították a járdát és az utcákat. Gömb formára nyírt bokrok voltak az út mellett.  Az üzleteken a táblák erős fénnyel világítottak. Ryan még mindig helyes volt, bár már teljesen szétázott a haja. Nem tudtam abbahagyni a bámulását, mikor egyszer csak beleütköztem valakibe. Felnéztem és megállt bennem az ütő. Basszus Tom! Bajban vagy!
-Bryan? Te?-kérdeztem meglepődve.
-Hol vannak?-kiabált rám.
-Hahó! Vele ne kiabálj már, baszd meg!-állt elém Ryan.
-Nem azért jöttem, hogy téged verjelek meg, szóval fejezd be! Hol vannak?
-Közöd nem sok!-emeltem fel a hangom.
-Itt!-szólalt meg a hátam mögött Jessy.
-És Tom?-nézett körül.
-Hozzá semmi közöd!-kiabált Jessy.-Hagyd már őt békén! Olyan féltékeny faszok tudtok lenni fiúk, még akkor is, ha nem is volt köztünk semmi. Basszus, sosem találkoztunk!-szomorodott el Jessy.
-Sajnálom!-jött közelebb Jessy-hez Bryan.
-Már mindegy!-válaszolt.
-Nem mindegy! Szeretlek.-mondta, majd megfogta Jessy derekát, magához húzta és lassan meg akarta csókolni, ám valami vagy inkább valaki megakadályozta. Tom egy óriási jobb horoggal kiütötte Bryan-t.
-Na gyerekek! Most futás!-kiáltotta, mire mindenki, mint az őrült futni kezdett.
Elvesztettem a srácokat és visszafutottam a bálra, ahol egyenesen Nathan-be ütköztem. Szó nélkül megöleltem.
(Indítsd el!)
-Sajnálom!-mondtam.

Nem bírtam tovább, elsírtam magam. Nem akartam, hogy összevesszenek a srácok. Jessy valószínűleg totál ki van bukva és nem tudok mit tenni. Azt sem tudom, hogy hol vannak a többiek. Egy dolgot tudok, szeretek Nathan-el lenni. Ahogy ölel...bárcsak sosem hagyná abba.
-Gyere! Hazaviszlek!-mosolygott rám.
   Szó nélkül követtem. Ujjait az enyémek köré fonta és úgy indultunk neki a sötét, rejtelmes éjszakának.