6. rész

   Kb. másfél órája voltunk Jessy-nél, de többet röhögtem ez alatt a másfél óra alatt, mint életemben bármikor. 

-Te, hogy lehetsz ilyen hülye?-kérdeztem Tom-ot. 

-De komolyan. Sátorozni voltunk még általánosban és aludtam. Egyik haverom félt a pókoktól. A hálózsákomon volt, amiben érdekes módon pont benne feküdtem. Akkorát vágott rá a vastalpú bakancsával, hogy egy pillanatra nem kaptam levegőt.-mesélte el nekünk vicces sztoriját. 

-Jézusom kicsim!-fulladozott Jessy.

-Hmm..akkor ezek szerint már együtt jártok?-érdeklődtem. 

-Hát mondhatjuk!-pislogott Tom olyan kiskutya szemekkel. 

-Hercegnőm! Valami szexi ruhát kellene felvennetek! Majd megbeszélem a srácokkal, hogy milyen ruhát akarnak rajtatok látni!-kacsintott.

-Noah-t meg ne kérdezd, mert akkor meztelen kell mennem!-pirult el Bonnie.

-Hmm..minél kevesebb ruha, annál több szex.-mosolygott Jessy. 

-Hülye vagy? Nem akarok MÉG lefeküdni vele!-válaszolt barátnőm.

-Igen, még!-kacsintottam. 

Jessy csinált nekünk sütit meg teát és beszélgettünk. Tom csikizni kezdte Jessy-t, aki majd megfulladt, annyira nevetett. 

-Megőrültél?-sikoltozott.

-Megőrülök érted!-suttogta Tom. 

Lassan közeledett Jessy ajka felé és szép óvatosan megcsókolta.

-Menjetek szobára basszus!-takarta el a szemét Bonnie. 

-Te beszélsz? Olyan nyelves csókot, amit levágtatok. Na az nem semmi!

-Allison baszd meg!-pirult el.

-nem baszok meg senkit!-feleltem. 

-Aham, akkor majd Nathan téged!-nyalta meg a szája szélét Tom.

-Te tényleg nem vagy normális!-röhögtem el magam. 

-Ryan-t szeretnéd akkor? A szőke herceged?-kérdezte Bonnie.

-Annyira szép szemei vannak amúgy! Úgy tetszik. Szép kék!-mosolyogtam.

-Tudom, hogy tetszik!-nézett rám Jessy.

-Na jó! Igen tetszik, de még mindig Nathan-t szeretem!-feleltem.

-Tudtam!-ugrott fel.

-Amúgy kérdezhetek tőletek valamit lányok?-nézett körbe Tom.

-Persze, kérdezz!-felelt mindenki helyett Jessy.

-Mikor akarjátok elveszteni a szüzességeteket?

-Anyád!-bújt el az egyik párna mögé Bonnie. 

-Hát én olyan 17 körül.-feleltem. 

-Hmm...most perverz legyek?-nézett ördögi mosollyal Jessy, miközben ugrált a szeme. Ugrált! Mint a gumilabda.

-Baszd ugrál a szemed!-röhögtem. 

Az ugrálást nem tudta megállítani. 

-Speed-et szívott!-mosolygott Tom.

-Hát kb. Te meg a nyakam!-kacsintott Jessy. 

Az legalább jó volt! Amúgy meg szerintem nagyon szép lett!-simította meg Jessy nyakát Tom.

-Ja-ja!

-Skacok, nekünk most mennünk kell, de majd még beszélünk!-köszöntünk el Bonnie-val. 

-Rendben, sziasztok!-kísértek ki. 

Bonnie-val siettünk haza, mert már így is későre járt.

-Szia, kicsim!-jött oda hozzánk Noah. 

-Szia!-csókolta meg Bonnie.

-Hiányoztál! Hol voltatok ilyen sokáig?-érdeklődött.

-Te is nekem! Hát elütöttünk egy macskát!

-Mi bajod van?-néztem nagyot.

-Semmi! Jessy-éknél voltunk!-mosolygott.

-Valami kibaszott dögös ruhát kell felvenned a bulira!

-Rendben!-mosolygott Bonnie. 

Mivel nem láttam értelmét tovább a szerelmesek között maradni, ezért elköszöntem és indultam dolgomra. A buszom épp akkor jött be a megállóba, szóval gyorsan felszálltam. Bekapcsoltam a mobil internetem és felnéztem facebook-ra. Egy üzenet fogadott. Gyorsan visszaírtam. Nem telt bele két perc, jött is a válasz.

Hogy lehet valaki ennyire aranyos? Elmondanám, hogy Nathan írta az üzenetet. De kis cuki már. Első osztályúnak tart. Imádom♥.
   Nem tudom ezeket az érzéseket szavakba önteni. Egyszerűen egésznek érzem magam mellette.
Gyorsan megkerestem a számát és fel is hívtam. Két csörgés után felvette.
-Szia! Jössz ma bulizni?-kérdeztem.
-Szia! Veled?-kérdezett vissza.
-Velem meg a srácokkal!
-Noah?-elképzeltem, ahogy összeráncolja a homlokát. Olyankor olyan aranyos.
-Igen, ő is ott lesz, de ez ne zavarjon már! Kérlek szépen..-könyörögtem a telefonban.
-Rendben, akkor 7-re nálatok leszek!-nevetett.
-Köszönöm!-raktam le.
   A buszom épp megérkezett és végre leszállhattam róla. Gyorsan siettem haza, mert még azon is gondolkodnom kell, hogy mit vegyek fel. Még több, mint 4 órám van hétig, de én már tűkön ülök. Mi a jó francot csinálhatnék addig? Vajon a csajok mibe jönnek? Kiöltözzek vagy ne? Úristen, mindjárt megbolondulok. Na jó. Gyorsan csinálok magamnak egy finom teát és olvasom a könyvet, amit kb már 3 hónapja nem olvastam. Mindig elfelejtem. Betettem a teának való vizet a mikróba és mikor meleg lett, megízesítettem. Beültem a szobámba, elővettem a könyvet és olvasni kezdtem.

Kb. két oldalt tudtam elolvasni, amikor valaki kopogott. Kinyitottam az ajtót, ahol Jessy állt.

-Mi a baj? És hogy kerülsz ide?-kérdeztem.

-Segítség kellene! Ez egy óriási vészhelyzet. Az meg pont most nagyon mindegy, hogy kerültem ide.-hadarta el.

-Miben kell segítség?

-Ruha! Fogalmam sincs, hogy mit vegyek fel...-siránkozott. Komolyan? 

-Jézusom..megijesztettél!-csaptam a homlokomra és kifújtam a levegőt.-Nem vagy normális.-jegyeztem meg.

-Tudom, de segítesz akkor?-rángatta a vállam.

-Persze, gyere be!-mondtam. Megláttam a hátán egy óriási táskát.

-Te az összes ruhádat elhoztad?-akadtam ki.

-Csak a háromnegyed részét!-kacsintott és elindult a szobám irányába. 

   Amíg ő lerakta a cuccait, írtam egy üzit Bonnie-nak Nathan-ről. Pár perc múlva jött is a válasz. 

-Hallod, Bonnie normális szerinted?-kérdeztem röhögve és Jessy felé fordítottam a telefont.

-Azta kurva!-visított. Kb 10 percig nem tudtuk abbahagyni a röhögést.

-Kiégtem!-szólaltam meg.

-Te? Baszd fel sem készítettél arra, hogy ilyet fogok látni!-nevette el újra magát.

-Bocs már! Én is belezúgnék!-néztem meg jobban a tíz ezrest. 

-Nekem Tom-on kívül nincs senki! Nem csalom meg a pénzért!-ezen megint röhögnöm kellett.

-Te is hülye vagy!-fuldokoltam. 

-Válasszunk szerintem ruhát!-javasolta. Készségesen beleegyeztem az ötletbe. 

   Ha azt mondom, hogy 1 órát töltöttünk azzal, hogy kiválasszuk Jessy-nek a ruhát, akkor nem mondok valótlant. Végül is megtaláltuk a tökéletes ruhát, amiben tényleg gyönyörű. Az amúgy is egyenes haját gyorsan kivasaltuk és mivel ideje nem lett volna már hazamenni, öltözni kezdtünk. Jessy egy combközépig érő vörös ruhát vett fel, aminek a háta totál ki volt vágva. Én pedig egy fekete csipkés ruhát. Írtam Nathan-nek, hogy kész vagyok. Hozza Tom-ot is. 

   Egy negyed óra múlva meg is érkeztek. 

-A kurva anyád! Így nem teszed ki a házból a lábad!-futott oda Tom Jessy-hez.

Jessy mosolyogva megcsókolta.

-Gyönyörű vagy!-ölelt meg Nathan. 

-Köszönöm! Te is jól nézel ki!-szorítottam erősebben. 

-Mehetünk?-kiáltott oda Nathan Jessy-éknek. 

-Aham!-szóltak vissza.

Mindenki beült a kocsiba, majd elindultunk. Út közben zenét hallgattunk. (Indítsd el!)

Egy fél óra alatt oda is értünk. Noah-ék már ott vártak. Bonnie meseszép volt. Türkizkék miniruhát viselt hozzá illő magassarkúval. 

-Azta, de gyönyörű vagy!-öleltük meg. 

-Dehogyis! Ne vicceljetek!-pirult el. 

-Nem viccelünk!-adtam egy puszit az arcára.

   Nathan odajött, megfogta a kezem és elindultunk. A többiek is jöttek utánunk. 

-Isztok csajok?-érdeklődött Noah. 

-Én azt hiszem, hogy inkább józan szeretnék maradni!-mosolyogtam.-Csak hogy tudjam figyelni, hogy mit csinál ez a hülye itt mellettem!-öleltem meg Nathan-t. 

-Hát rendben! Kicsim te?-nézett Noah Bonnie-ra.

-Azt hiszem, hogy én is józan maradnék!-mosolygott.

-Na jó, akkor a csajok nem isznak. Várjunk csak! Hova tűntek Tom-ék?-néztünk körbe. 

-Az előbb még itt álltak mellettünk!-felelt Nathan. 

-Dugnak!-szólaltam meg nevetve.

-Ja-ja!-röhögtek a többiek is. 

   Besétáltunk a buliba. Sötét volt. Csak a villogó fények adtak valami világosságot. Szorosan fogtam Nathan kezét, hogy még csak véletlenül se tűnjek el. 

   Már egy fél órája tarthatott a buli, de Noah már be volt állva. Egyik pillanatban még Bonnie mellett volt, a másikban meg már egy számunkra idegen csaj szájában. 

-Bonnie!-szóltam, majd Noah-ék felé mutattam. 

Odanézett. Nem sírt, nem szólt, csak nézte őket. Már vagy 5 perc is eltelt, amikor megmozdult. Ráadásul elindult feléjük. Egy hirtelen mozdulattal lerángatta a csajt Noah-ról és adott neki egy pofont. Aztán Noah is kapott egyet. 

-Bonnie! Megmagyarázom!-szabadkozott Noah.

-Tudod mit? Pusztulj meg!-kiabált, majd visszajött hozzánk, hogy induljunk haza.

-Skacok írok egy üzit Jessy-éknek, hogy hazamegyünk!-mondtam, majd gyorsan előszedtem a telefonom. 

   Mire megírtam az üzit, már a kocsihoz értünk. 

-Bonnie!-kiabált utánunk Noah.

-Nem hallottad? Azt mondta, hogy pusztulj meg! Légy úriember és tedd, amit mondd!-kiabált vissza Nathan.

-Tűnjünk már el innen!-ült be a kocsiba Bonnie. 

   Az út most sokkal gyorsabbnak bizonyult. Hiába akartam vigasztalni Bonnie-t, mindig azt mondta, hogy jól van. Semmi baja. Azt hiszem, hogy egyedüllétre van szüksége. Kitettük a házuknál, majd tovább hajtottunk. Mikor hozzánk értünk, behívtam Nathan-t, hogy igyon meg velem egy pohár kakaót. 

-Szép a szobád!-jegyezte meg. Gyorsan elmentem kakaót készíteni, majd siettem is vissza. 

-Köszi!-vette el.

-Vigyázz, mert forró!-szóltam, ám későn, mivel leégette a nyelvét. 

-Meggyógyítanád?-ült közelebb hozzám.

-Hogy mi?-hátráltam.

-Meggyógyítanád?-tette fel ismét a kérdést, majd elvette a kezemben lévő kakaót. 

-Nathan én...-kezdtem bele, ám befejezni már nem tudtam. Puha ajkai megakadályoztak a beszédbe. Életemben nem csókolt még meg senki sem így. 

A csókot levegőhiány miatt kellett megszakítani.

-Utállak!-mosolyogtam rá.

-Én is téged!-mosolygott, majd a mellkasára húzott és a karjaiban talált rám az álmok furcsa világa. Mert mellette biztonságba vagyok, még ha örökké nem is fog szeretni. Csak az számít, hogy most mellettem van. Bárcsak minden így maradna örökre. Olyan egyszerű és szép lenne.