Reggel hulla fáradtan ébredtem fel. Végre péntek van. A mai nap eléggé könnyű, a többihez képest. Alig várom, hogy találkozhassak Nicol-al. Úgy szeretem őt. Eredeti. Nem játssza meg magát. És ami a legfontosabb, ő is szeret engem. Felpattantam az ágyból, lezuhanyoztam, felöltöztem és elindultam a buszomhoz. Mikor megérkezett, felszálltam és a suliba siettem. Ritka alkalmak egyike, mikor én sietek a suliba.
Mikor beértem a suliba, már ott volt Nicol, Allison és Bryan.
-Viszont látásra!-köszöntem nekik a szokásos stílusomban.
-Szia!-köszöntek vissza.
Odamentem Nicol-hoz, megöleltem, megcsókoltam és le is ültem mellé.
-Semmi sincs és veled?
-Kurva infóval kezdünk és ráadásul dolgozat is lesz, azt hiszem.-mérgelődtem.
Nem igaz, hogy mindig íratniuk kell valami francos dolgozatot.
Lassacskán beszállingóztak a többiek is, majd mikor becsöngettek egy hosszú csókkal elköszönten Nicol-tól és indultam a csoportomhoz.
Az osztály kettő részre van osztva infón, névsor szerint és mi pont nem egybe vagyunk.
Allison szemszöge
Tanárunk megérkezett, mi pedig követtük őt a terembe.
-Jó reggelt!-köszöntünk.
-Jó reggelt!-köszönt vissza.-A mai órán írunk pár dolgot az Excel használatáról és elvégzünk feladatokat.
Diktált nekünk vagy egy oldal anyagot. A kezemet idő közben véletlen összetollaztam és próbáltam letörölni a pad alatt, amikor rám szólt.
-Azt hiszem, hogy mégis be kellene raknod a telefonodat a táskába!-szólalt meg a dörmögős hangján.
-Nem telefonozok!-emeltem fel a kezemet.
-Akkor nem értem, hogy miért érdekesebbek az ujjaid délelőtt, mint este?-nevetett.
Ez most komolyan szórakozik velem? Hát az eszem megáll, hogy azt hitte, ujjazom magam. Végem.
-Ő..nem tudom..-feleltem.
-Hát most kísértést érzek arra, hogy nézzem, amit csinálsz!-nevetett még jobban.
Itt már én sem bírtam tovább, röhögőgörcsöt kaptam és fülig pirultam. A terembe persze mindenki más is nevetett.
-Jézusom!-csak ennyit tudtam kinyögni.
-Na jól van, térjünk vissza a számítógépekre!
-Jó ötlet!-feleltem. Nicol majd meg szakadt a röhögéstől és mivel mellettem ült, ezért én is nevettem vele.
Volt egy kb. 10 perces szünetünk, majd pedig még egy infónk és indulhattunk tesire. Tesin erősítettünk, aminek egyáltalán nem örültem.
Ezek után már nem foglalkoztam az órákkal, csak azzal, hogy minél hamarabb vége legyen.
Lydia szemszöge
Órák után megvártam Allison-al és Bonnie-val Lena-t, hogy együtt mehessünk szoláriumba.
Lena a testvérem. Ikertestvérem.
-Mi baj?-kérdeztem.
-Csak a hülye osztályfőnököm felbaszott, mert beírt egy kettest, amit azt sem tudom, hogy mire kaptam!-dühöngött.
-Ja értem!
-Hú baszd meg, arra jöttem rá, hogy kibaszottul sokat káromkodok!-nézett rám, mire elnevettem magam.
-Nem lep meg!-forgattam a szemem.
-Kuss!
-Testvéri szeretet!-szólalt meg a hátam mögött Chad.
Úr isten! Már megint annyira helyes már megint. Egy kicsit kínos volt pont találkozni vele. Ráadásul még hozzám is szólt. Aiden, el vagy felejtve.
Mikor Lena felöltözött, elindultunk, hogy végre szolizhassunk.
Út közben levált tőlünk Bonnie és Allison, majd egyedül folytattuk az utunkat.
Nicol szemszöge
Én csak VELE akarok lenni. Játszani akarok vele az ágyban..melegítőben, miközben ő hátulról átölel. Birkózni akarok vele. És ha nem nyerek, meg kell, hogy csókoljam...Csókolózni akarok vele. A hóesésben, kettesben, miközben nagy pelyhekben hullanak ránk a hópelyhek. Vele akarok aludni. Hozzá bújni, együtt nézni valami romantikus vagy horror filmet. Mellette akarok ébredni. A gyönyörű szemeibe nézni reggelente, beletúrni a hajába, és látni, ahogy mosolyog, mikor meglát. Csak ennyit akarok. Csak ennyit kérek. Ez a kívánságom.
Elnézést kérek, hogy ilyen rövid lett. Eredetileg már hosszabbra megírtam, de a mentéssel volt valami gáz és nem volt időm kijavítani. Majdnem agyfaszt kaptam, mert eltűnt, de ne aggódjatok, a következő részt extra hosszúra írom. A szereplőket frissítettem, vagyis lett egy új tag, szóval csekkoljátok! Puszii♥♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése