Jessy szemszöge
Allison végre felébredt. Úgy tűnik, hogy ma hazajöhet, így a fiúk szépen hazahozzák.
Ki kellett szellőztetnem a fejem. Josh-al sikeresen összevesztem már megint, ezért inkább úgy döntöttem, hogy elköszönök a többiektől és hazamegyek. Mikor hazaértem, Christopher várt az ajtó előtt.
-Mit keresel itt?-néztem rá közömbösen.
-Beszélnem kell veled..-állt elém, hogy ne tudjak az ajtóhoz sétálni.
-Miről? Nincs semmi mondanivalóm..
-Neked esetleg nincs, de nekem nagyon is van..Ki a faszom ez a Tom?-ordított velem.
Vettem egy mély levegőt és pofon vágtam.
Meglepetten nézett rám.
Alapból nem vagyok az az erőszakos típus, de ha kell akkor megvédem magam.
Tom jelent meg a látóteremben.
Odaszaladt hozzánk és behúzott Christopher-nek egy nagyot.
-Tűnj el a közeléből, mert ha még egyszer meglátlak, a szart is kiverem belőled! Megértetted?-kiabált Tom.
-Rohadjatok meg..-sétált el Christopher.
Tom lassan közelebb jött hozzám. Nem mertem a szemébe nézni, mert tudom, hogy megbántottam.
Ahelyett, hogy bármi durvát a fejemhez vágott volna, megemelte az állam és megcsókolt.
Nem azért, mert nem tetszett, ami történt, hanem mert rájöttem, hogy szeretem.
Lisa szemszöge
Lassan hét óra lesz. Mivel tél van, ezért sötét van már odakinn. Nem félek egyedül itthon, de jobban szeretem, ha van mellettem valaki. Jackson-al megbeszéltük, hogy elmegyünk vacsorázni, aztán pedig itthon megnézünk valami jó kis filmet.
Mivel a lányoknál és most jelen esetben nálam is, rohadt sokáig tart elkészülni, ezért már most elkezdtem, pedig csak kilencre jön Jackson.
Először is berohantam a fürdőbe, hogy letusoljak és megmossam a hajam. Egy fél óra alatt készen is voltam. A hajam megszárítottam, megfésültem és kivasaltam. Leültem a tükör elé és elkezdtem a sminkemet. Lealapoztam az arcom, kihúztam és kifestettem a szemem. Ezüstös árnyalatúra csináltam, mert az kiemeli a szemem színét. Azután fejjel beleestem a ruhásszekrényembe. Fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel. Mivel hideg van, ezért biztos, hogy nem veszek fel szoknyát. Nagy keresgélés közepette ráakadtam pár megfelelő darabra. A végeredménnyel még elégedett is voltam.
Fél kilencre készültem el, amikor meghallottam a csengőt.
Rohantam ajtót nyitni. Mikor kinyitottam megláttam ŐT.
Annyira tökéletes volt.
A haját a szokásos stílusában állította be.
Fehér póló, bőrdzseki és szaggatott farmer volt rajta.
Fehér póló, bőrdzseki és szaggatott farmer volt rajta.
-Gyönyörű szép vagy!-csókolt meg.
Már nem először csókolt meg, de még így is, minden csókjától elolvadtam. El sem tudnám képzelni nélküle az életemet.
-Te is jól nézel ki!-mosolyogtam rá.
El tudtam veszni a szemeiben.
Ahogy rám nézett, akkor mindig sokkal ragyogóbb volt.
-Mehetünk?-fürkészte az arcomat.
-Persze, csak beszaladok a telefonomért.-kacsintottam.
Beszaladtam, majd megkerestem a házkulcsot és indultunk is.
Az utat gyalog tettük meg és kb egy fél óra alatt odaértünk az étterembe.
Bementünk a tökéletesen kivilágított étterembe, ahol volt már egy asztal foglalásunk.
A pincér odakísért minket és felvette a rendelésünket.
-Mit hozhatok?-kérdezte, majd odaadta az étlapot.
-Én egy répasalátát kérek és egy eperturmixot.-feleltem.
-Én pedig egy átsült steak-et és egy kólát.
A pincér eltűnt az asztalok között. Jackson-al ketten maradtunk.
-Mondjak valamit?-kérdezte, miközben a szemembe nézett.
-Igen!
-Meghalnék nélküled!-fogta meg az asztalon lévő kezemet.
Nem vagyok az a nagyon sírós típus, de erre bekönnyeztem.
-Szeretlek!-feleltem.
-Én is téged!-hajolt át az asztalon, majd lassan megcsókolt.
Ennél szebb estét el sem tudtam volna képzelni.
Lydia szemszöge
Indítsd el!
Mivel Allison-t végre kiengedték, ezért elhívtam, hogy jöjjön velem vásárolni. Bonnie az alapból jött és Allison sem maradhatott nagyon sokáig, mert Jessy-hez indult a vásárlás után.
Vettünk nagyon csinos ruhákat és megálltunk, hogy megigyunk valamit, amikor Bonnie és Allison furcsán néztek rám.
-Lydia, ne fordulj meg!-szólt rám Bonnie.
-Miért?-fordultam meg. Akkor megláttam.
Aiden és Nicol kézen fogva sétáltak.
-Na ezt mégis, hogy fogja kimagyarázni?-döbbent le Allison.
-Egyszerű! Megcsalt, de ezzel még nincs vége!-fogtam meg magam és elindultam Aiden felé.
-Lydia?!-döbbent le.
Hát erre azt hiszem, hogy nem számított.
-Jaj, de jó, hogy felismersz! Sok boldogságot!-flegmáztam.
-Megmagyarázhatnám?-nézett rám.
-Persze, csak rajta, magyarázkodj még!-tettem csípőre a kezem.
-A helyzet az, hogy szerintem te is észrevetted, hogy az utóbbi időben nem voltunk már ugyan olyanok, mint régen és nagyon megkedveltem, megszerettem Nicol-t, szóval sajnálom!-hajtotta le a fejét.
-Ó, Aiden! Semmi baj! De tényleg!-mosolyogtam rá.
Sarkon fordultam és elindultam.
Életem legnagyobb és legszebb bosszúját terveztem meg.
Aiden szemszöge
Lydia egész jól fogadta ezt a dolgot. Nem akartam megcsalni, de megszerettem Nicol-t. Jobban, mint azt valaha gondoltam volna. Olyan nekem, mint egy biztos pont, ami segít, hogy megálljak, ha valami nagy hülyeséget akarok csinálni. Mindig itt van mellettem, számíthatok rá, ráadásul olyan szép.
Minden egy SMS-el kezdődött.
Összevesztünk picit, mert megharagudott rám, amiért még mindig Lydia-val voltam, holott már csak barátként tekintettem rá. Aztán írtam neki.
Az utat gyalog tettük meg és kb egy fél óra alatt odaértünk az étterembe.
Bementünk a tökéletesen kivilágított étterembe, ahol volt már egy asztal foglalásunk.
A pincér odakísért minket és felvette a rendelésünket.
-Mit hozhatok?-kérdezte, majd odaadta az étlapot.
-Én egy répasalátát kérek és egy eperturmixot.-feleltem.
-Én pedig egy átsült steak-et és egy kólát.
A pincér eltűnt az asztalok között. Jackson-al ketten maradtunk.
-Mondjak valamit?-kérdezte, miközben a szemembe nézett.
-Igen!
-Meghalnék nélküled!-fogta meg az asztalon lévő kezemet.
Nem vagyok az a nagyon sírós típus, de erre bekönnyeztem.
-Szeretlek!-feleltem.
-Én is téged!-hajolt át az asztalon, majd lassan megcsókolt.
Ennél szebb estét el sem tudtam volna képzelni.
Lydia szemszöge
Indítsd el!
Mivel Allison-t végre kiengedték, ezért elhívtam, hogy jöjjön velem vásárolni. Bonnie az alapból jött és Allison sem maradhatott nagyon sokáig, mert Jessy-hez indult a vásárlás után.
Vettünk nagyon csinos ruhákat és megálltunk, hogy megigyunk valamit, amikor Bonnie és Allison furcsán néztek rám.
-Lydia, ne fordulj meg!-szólt rám Bonnie.
-Miért?-fordultam meg. Akkor megláttam.
Aiden és Nicol kézen fogva sétáltak.
-Na ezt mégis, hogy fogja kimagyarázni?-döbbent le Allison.
-Egyszerű! Megcsalt, de ezzel még nincs vége!-fogtam meg magam és elindultam Aiden felé.
-Lydia?!-döbbent le.
Hát erre azt hiszem, hogy nem számított.
-Jaj, de jó, hogy felismersz! Sok boldogságot!-flegmáztam.
-Megmagyarázhatnám?-nézett rám.
-Persze, csak rajta, magyarázkodj még!-tettem csípőre a kezem.
-A helyzet az, hogy szerintem te is észrevetted, hogy az utóbbi időben nem voltunk már ugyan olyanok, mint régen és nagyon megkedveltem, megszerettem Nicol-t, szóval sajnálom!-hajtotta le a fejét.
-Ó, Aiden! Semmi baj! De tényleg!-mosolyogtam rá.
Sarkon fordultam és elindultam.
Életem legnagyobb és legszebb bosszúját terveztem meg.
Aiden szemszöge
Lydia egész jól fogadta ezt a dolgot. Nem akartam megcsalni, de megszerettem Nicol-t. Jobban, mint azt valaha gondoltam volna. Olyan nekem, mint egy biztos pont, ami segít, hogy megálljak, ha valami nagy hülyeséget akarok csinálni. Mindig itt van mellettem, számíthatok rá, ráadásul olyan szép.
Minden egy SMS-el kezdődött.
Összevesztünk picit, mert megharagudott rám, amiért még mindig Lydia-val voltam, holott már csak barátként tekintettem rá. Aztán írtam neki.
Ezek után megbocsájtott. A sulin kívül is egyre többet találkoztunk és egyszerűen így alakult. Ő is szeret, én is őt, akkor miért erőltessem azt, ami már nem működik?
-Haza kellene már mennem!-hajolt közelebb Nicol.
Az arcát a nyakamhoz nyomta, pont úgy, ahogy mindig csinálja.
Átkaroltam a derekát és egy puszit adtam a fejére.
-Elkísérlek a vonatodig, oké?-néztem rá és kivillantottam 1000 wattos mosolyom.
-Oké!-indult meg.
A keze után nyúltam és immár kézen fogva sétáltunk el az állomásra.
Egy kicsit hideg volt már és sötétedett is, de nem érdekelt, mert minden perc, amit vele eltöltök boldoggá tesz.
Egy fél óra alatt odaértünk a vasút állomásra. A vonat 10 perc múlva jön.
Kikísértem a megállóhoz.
Nyakam köré kulcsolta a kezét és megölelt.
Nekem ennyi nem elég.
Szép lassan közelebb hajoltam és amikor láttam, hogy nem tiltakozik, egy hosszabb puszit adtam a szájára.
-Vigyázz magadra!-öleltem meg még egyszer.
-Rendben van, te is!-nyomott egy puszit az arcomra és felszállt a vonatra.
Holnap már boldogan jövök ebbe a nyavalyás iskolába.
Van valaki, aki végre boldoggá tesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése