2. fejezet 2. rész

Adrian szemszöge

Egész éjszaka benn voltam a kórházba, mert nem akartam egyedül hagyni Allison-t. Mikor felébredtem a mellette lévő fotelben, gyorsan kimentem egy kávéért. Út közben belefutottam Josh-ba is, aki épp Allison-hoz jött, hogy megnézhesse.
-Jó reggelt!-köszöntött és besétált utánam a szobába.
-Viszont!-ásítottam és visszazuhantam a fotelbe.
-Hogy aludt?-nézett rám.
-Hát szinte meg sem mozdult. Biztos, hogy minden rendben van vele?
-Persze, azt hiszem, hogy ez természetes. Vagyis úgy tudom, hogy aki bizonyos mennyiségű gyógyszert beszed, az egy ideig kómába eshet! Valószínűleg ez történt vele is.-fogta meg Allison kezét.
Vagy vak vagyok és hülye, vagy pedig tényleg tetszik a kis gyakornok fiúnak Allison. Úgy néz rá tényleg, mint aki mindjárt eljátssza a szőke herceget és felébreszti egy csókkal.
-Te a barátja vagy?-fordult hirtelen felém. A kávét félre nyeltem és azt hittem, hogy mindjárt megfulladok.
-Mi? Dehogyis! Nincs barátja.-kapkodtam levegő után.
-Ja, értem, bocsi, hogy félre nyeltél miattam!-nevetett, majd még mindig mosolyogva elhagyta a szobát.
-Ez fura volt!-néztem Allison-ra.
Összeszedtem a cuccom, majd siettem haza, mert ma ha törik, ha szakad, be kell mennem a suliba. Túl sokat lógtam már.

Nathan szemszöge

A jó büdös kurva életbe! A telefonom csengésére ébredtem. Ez nem ébresztő. Hívnak. Megfogtam a telefont és felvettem.
-Mi a fasz van?-kiabáltam bele.
-Higgadj már le hülye gyerek! Mi ütött beléd Nathan?-hallottam a telefon másik végében Jessy hangját.
-Fáradt vagyok és nem szeretem, ha megzavarnak!-fújtattam.
-Na épp ezért hívtalak! Induljál meg a suliba! 5 perced van! Ha nem szólok, akkor valószínűleg megint elalszol és jönnek az igazolatlan órák.-hadarta el.
-Jessy, már nem járok abba a suliba..-sóhajtottam.
-Hát az engem kurvára nem érdekel, mert most megfogod magad és bejössz. Jobb lesz és meg is értik majd, minthogy otthon ülnél és minden másodpercben Allison és a szakítás járna a fejedben. Értve vagyok?-istenem, de elegem van.
-Értve!-nyomtam ki a telefont.
Nem volt más választásom, be kellett mennem, hiszen Jessy-ről simán el tudom képzelni, hogy értem küldd valakit, aki majd berángat a suliba.
A másik fontos dolog meg, Tom. Tegnap nem akartam hinni a szememnek. Most komolyan őt láttam vagy csak az agyamra ment valami?
Amúgy is, hol van Adrian?
Ebben a pillanatban megjelent az ajtóban. Levágta a cuccát a folyosó közepére, majd halottam, hogy elment zuhanyozni.
-Adrian? Hogy van?-mentem a fürdő elé.
-Hagyjál már most! Majd megbeszéljük suliba..-kiabált ki.
Nem indul fényesen a napom, az tuti.

Bonnie szemszöge

Az ébresztőm csörgésére ébredtem. Legszívesebben még mindig álmodoztam volna. Ahelyett, hogy a korán kelésen siránkoztam volna, meggyújtottam egy cigit és pakolni kezdtem. Az ablakot kinyitottam, hogy kimenjen a füst a szobából. Anyuék nincsenek itthon. Apa dolgozik, anya pedig bevásárolni ment. Húgom most valószínűleg még alszik a kollégiumba. Mázlista. Zuhanyozni indultam. Már egy 10 perce benn lehettem, amikor kopogtatást hallottam. Magamra csavartam egy törölközőt és siettem ajtót nyitni. Szinte feltéptem az ajtót, de mihelyst megláttam, hogy ki áll ott, legszívesebben vissza is csuktam volna.
-Oh, szia!-belepirultam abba, ahogy rám mosolygott. Na meg a hiányos öltözékembe.
-Zack! Mit keresel itt?-érdeklődtem.
-Gondoltam mehetnénk együtt suliba!-villantotta rám 1000 wattos mosolyát.
-Hát rendben, csak fel kellene öltöznöm..
Lefagyva álltam az ajtóba.
Mikor észhez tértem, becsuktam az ajtót és siettem felkapni valami tűrhető, csini ruhát.
Egy puha, kötött pulcsit, egy minion-os pólót és egy végig gombos farmert vettem fel. Lesétáltam az emeletről és felvettem a kabátom.
Felkaptam a táskám és a cipőmet, majd siettünk a suliba.

Lydia szemszöge

Reggel hulla fáradtan ébredtem. Durva egy éjszaka volt az biztos. Buliztunk egy picit, aztán meg kidőltem.
Kikászálódtam az ágyamból, lezuhanyoztam, felöltöztem és indultam is.
Út közben betettem a fülest a fülembe és elővettem a cigim. Tegnap este teleirkáltuk az összeset Aiden-el.

Egész jól festett mindegyik. Kivettem a hulla fáradt szerűséget és meggyújtottam. 

Miért cigizek? 

Sokan kérdezték már, de még magam sem tudom megmondani. 

Rászoktam és az a nagy helyzet, hogy nem megy a leszokás. Na, de mindegy is. 

Ez vagyok én. Akinek nem tetszik, bekaphatja. 

Amire elszívtam a cigit, már a sulihoz is értem. Odabenn lincshangulat alakult ki. Mi baja van mindenkinek?

-Sziasztok!-köszöntem. Mindenki az ajtó felé nézett. Jessy és Bonnie beszélgettek egy túl ismerős sráccal. Közelebb sétáltam és akkor megláttam. 

-Nathan!?-döbbentem le. Odaszaladtam hozzá és megöleltem. 

-Szia Lydia!-mosolygott. Tudtam, hogy ez a mosoly nem túl boldog mosoly. Vajon mi baja van mindenkinek? Most már komolyan.

-Mi bajotok van? Allison hol van?-kérdeztem rá, mert ha jobban belegondolok, már egy ideje nem is beszéltünk, pedig szoktunk. 

-Nem jön suliba egy ideig!-válaszolt Jessy. 

-Miért?-értetlenkedtem. Jó egyébként nem szokásom értetlenkedni, de na.. Ti sem értenétek a helyzetet, ha mindenki titkolózna. 

-A helyzet az Lydia, hogy Allison tegnap este kórházba került! Újra kellett éleszteni..-suttogta Nathan.

-Micsoda? Nektek elment a józan eszetek? Nathan te meg mi a francot keresel itthon?-kiabáltam rájuk.

-Lydia nyugodjál már le!-fordult felém Jessy idegesen.

-Ne mondd meg, hogy mit csináljak! Halljam! Szívatni akartok?-néztem rájuk.

-Lydia figyelj rám! Allison-al együtt voltunk, de szakítottunk és most kórházba került.-magyarázta Nathan a dolgokat.

-Na jó, ezt fel kell fognom..-mentem el tőlük minél messzebb.

Aiden pont akkor lépett oda hozzám.

-Hallottad?-kérdeztem, miután adtam neki egy puszit.

-Allison-t? Igen!-motyogott. 

-Miért nem szóltál nekem? Mindegy is, inkább menjünk órára!-azzal sarkon fordultam és indultam a terembe a matek tanár után. 

Jessy szemszöge

Aggódtam Allison miatt. Aggódtam úgy, ahogy ő pár héttel ezelőtt.
Körülnéztem az osztálytársaimon, mikor Nicol csatlakozott hozzánk.
-Nézd már milyen édesek!-mutatott Vicki-ékre Nicol.

Vicki és a barátja már egy jó ideje együtt voltak. Persze nézeteltérések akadtak, mint minden egészséges kapcsolatban, de ennek ellenére imádták egymást.
-Tényleg, úgy irigylem őket..-suttogtam.
Köztudott, hogy kicsit sem kellemes újra megfojtva éreznem magam, ami végül is Tom felbukkanása miatt van.
-Én is..annyira cukik..Figyeld meg, még pár év és legközelebb már az esküvőjükön figyeljük őket!-ezen mindketten mosolyogtunk.
Nem lepődnék meg, ha pár év múlva igent mondanának a nagy kérdésre.
Beszélgetésünket a telefonom zavarta meg.
A kijelzőn Tom számát láttam meg.
Istenem, mi a francot akarhat?
-Igen?-szóltam bele.
-Szia Jessy! Beszélnünk kellene..-a hangja kissé idegesen csengett.
-Miről?-lepődtem meg.
Nos, tudtam, hogy előbb vagy utóbb, de meg kell ejtenünk egy kínos beszélgetést, de én a második opciót választottam volna. Inkább utóbb.
-Christopher..-mégis mi a francot jelentsen ez? Meg amúgy is..honnan tud Christopher-ről?
Hát megáll az ember esze.
-Szerintem kedves, az nem tartozik rád..-fojtottam el a hangom, hogy ne érezze rajta a feszültséget.
-Szerintem meg igen és azt hiszem, hogy érdekelni fog, amit mondok..vagyis kösz szépen, hogy megbízol bennem..-azzal rám csapta a telefont.
Összezavarodottam ültem végig 8 kemény és fárasztó órát.
Órák után bementünk Allison-hoz a kórházba.
Adrian, Lydia, Bonnie, Adam, Grayson és Zack is velem tartott.

Zack szemszöge

Valami hülye késztetést éreztem arra, hogy kiderítsem mi folyik ezzel az osztállyal.
Köztudott, hogy nem vagyunk éppen átlagosak.
Mi vagyunk a leghangosabb, legzűrösebb, legmakacsabb, de egyben legmenőbb osztály is.
Nem vagyok egoista, de csak a miénk a legjobb.
Az idő folyamán egyre jobban tudunk együtt működni. Egyre többet segítünk a másiknak.
Legyen az dolgozatnál, magánéletben vagy épp csak egy egyszerű szívességben.

Adrian szemszöge

Fél óra alatt beértünk Allison-hoz.
Még mindig ugyan úgy kómában volt és az orvosok sem tudták megmondani, hogy mikor fog felébredni.
-Most mit csináljunk?-kérdezte Adam.
-Mindjárt megtudjuk!-kacsintottam Jessy-re.
Először döbbenten nézett rám, majd miután leesett neki, hogy mire céloztam fejbe vágott.
-Be. Ne. Merd. Hívni!-tagolta a szavakat.
-Késő.-szólalt meg mögötte Josh.
-Ő meg ki a franc?-szólalt meg egyszerre Lydia és Grayson.
-Josh Henderson vagyok. Ápoló gyakornok vagyok itt a kórházban és Allison-hoz osztottak be.
-Értem..nem kellene itt lenned..-nézett Zack Jessy-re.
-Ja csak ez a kis méregzsák? Amelyik kutya ugat az nem harap.-mosolygott Josh, mire elkapott a röhögés, ahogy mindenki mást is.
-Méregzsák? Adok neked olyan méregzsákot, hogy visszabújsz anyucikádba!-kiabált Jessy.
Ekkor valami olyan történt, amit sosem felejtek el..
Valami, ami valóságos csoda..
Újévi csoda...